Az első fejezet

Könyvem a Publiobooxon rendelhető (ekönyv formájában 300.-ért), ahol bele is olvashattok. Persze, annak, aki a papírt szereti, nyomtatott formában is elérhető, de sajnos jóval magasabb áron.
http://publioboox.com/hu_HU/tercsavar

borító
Ízelítőképpen álljon itt az első fejezet:

A VIZSGA
Donúd kényelmesen elhelyezkedett a kabinban. A húszas évei legelején járt. A legfiatalabbak közé tartozott az akadémián, és alig pelyhedző bajszával és lágy vonásaival még fiatalabbnak hatott társainál. Élvezettel töltötte el, ahogy a pilótaülés körülöleli a testét. Felillesztette a fejpántot, ezzel létrehozva az idegi kapcsolatot a géppel. Enyhén göndörödő haja ráborult magas homlokára, teljesen eltakarva a pántot.
Máris megjelentek a szeme előtt a képek. A szimulátor parancsot adott a felszállásra, ezzel kezdetét vette a vizsga. A vetítő az űrsikló kabinjának képe mögé vetítette az űr egy szeletét. Oly tökéletes volt a holográfia, hogy Donúd szerves részévé vált az illúziónak. Párduc teste áldozatát leső ragadozó módjára megfeszült. Az ereiben szétáradó adrenalin megélesítette érzékelését, kellemes bizsergésként járta át bensőjét a vadászat öröme.
Az oktatók nyugodtan hátradőltek, az elemzők viszont izgatottan lesték a kijelzőt. Donúd méltán pályázhatott az új csillaghajó parancsnoki posztjára.
A kis hajó vezérlőpanelje néhány interaktív felületből állt. A menüből kiválasztotta azon eszközök sorát, melyek kezelését az automatára bízta. Ezeknek ellenőrző kijelzője azonnal megjelent a képernyőn. A célzó berendezést pupillája sötét foltjával hangolta össze. Sokan hagyták, hogy a bemérés után az automata tartsa a célt, így tüzelés közben már új területeket pásztázhatott be tekintetük. Ő azonban szerette látni a becsapódást, hogy tudja, nem csak vaktában lövöldözik.
Nem sokkal a felszállás után megjelentek előtte a felkelők járművei. Donúd meglepődve látta a háború korai szakaszának képeit. Ebből az anyagból már évekkel korábban levizsgázott, nem is akármilyen eredménnyel. De nem volt ideje sokat tépelődni, mert oldalt már megjelentek a nounakh hajók. Oldalra nézett, ezzel a célkeresztbe fogta a legközelebbi támadót. Olyan közel engedte magához, hogy látta az óriás minden rezdülését.
Narancsos tónusú bőrét mély redők barázdálták. Gömb alakú fülkében lebegett a székéhez szíjazva és mereven bámult Donúd arcába. A fiú a szemét nézte. A lövés előtti pillanatot várta, mikor megjelenik az eltökéltség a lény tekintetében. Minél közelebb akarta csalogatni. Élt a kadétok közt egy hagyomány, miszerint aki egy vizsga során a legközelebb enged magához egy nounakhot, mielőtt megölné azt, annak egy hétig nincs semmire gondja a kollégiumban. Az élethű, részlet gazdag szimuláció mindenben a vetélkedőket segítette.
Az óriás megfeszítette tömpe orra tövét. Tekintete megkeményedett. Donúd nem várhatott tovább. Egy jól célzott lövéssel leszedte a gépet, miközben reménykedett, hogy elég közelre került hozzá. Az ellenséges repülő megremegett, hajtóművéből füst tört elő. Donúd még látta a rémületet a nounakh pilóta szemében és önkéntelenül is elismeréssel gondolt a szimuláció tervezőkre. Nagy sebességgel fékezett, hogy elkerülje a robbanás hatásait. Az óriás gépe pörögni kezdett a levegőben, majd hosszú csíkot húzva maga után, füstölögve megállt a porban.
A földön már hevert néhány roncs, főleg a bányatársaság szállítójárművei. Végigsiklott rajtuk a szeme, de nem tudta levenni tekintetét a lezuhant siklóról. Nem értette pontosan, mi is zavarja. Jól láthatóan kirajzolódott előtte egy minta most, hogy a lezuhant gép elrontotta annak harmóniáját. A meglepetéstől alábbhagyott a figyelme. Az utolsó pillanatban tért csak ki a lesből érkező ellenséges repülő sortüzének útjából.
– Mi a probléma? – szólt a fejében egy hideg hang.
– Uram, uram, maga is látja? – hadarta a fiú.
– Látom? Mit is kéne látnom? – Nem volt ellenséges a hang, még csak barátságtalannak sem találta, de azért elbizonytalanította. Bár tudta mit lát, nem tudta volna megmagyarázni.
– Látja a bányát, uram? Azt hiszem… vagyis olyan, mint valami írás vagy kép.
– Le tudja fordítani? – A férfi hangjában mintha izgatottság bujkált volna.
– Sajnálom Duan mester, nem.
Donúdot hirtelen csend vette körül. Nem szűnt meg az összeköttetés, hiszen a képeket látta, de beavatkozni nem tudott a történtekbe.
A vezérlőteremben Duan egy jelentéktelen külsejű elemző felé fordult és örömittasan felkiáltott:
– Látod, mondtam, hogy ő látni fogja! – Az amúgy sem alacsony férfi most hegyként magasodott társai fölé. Izmos testére rásimult uniformisa, hosszú frufruja mélyen ülő szemébe hullott. Telt ajkainak csibészes mosolya meglágyította szögletes arcának kemény vonásait.
– Na igen, de nem érti. – Gaen kijózanítónak szánta szavait. Keskenyre nyírt bajsza alatt diadalmasan mosolygott. Duannal azonban madarat lehetett volna fogatni.
– Jó, a fogadást te nyerted, a lehetőség viszont az övé.
– Fogadásokat kötnek a tanítványokra? – kapta fel a fejet egy fiatal oktatónő.
– Ó, nem az összesre, csakis a legjobbakra. – tiltakozott az elemző. – Tudja, már csak két jegy maradt a holnapi fogadásra. Fogadás a fogadásért. – Úgy mondta, mintha ez mindent megmagyarázna.
Az oktatónő rosszallóan ingatta hatalmas kebleit, ahogy ide–oda forgatta testét a két férfi között. Azok cinkosul összemosolyogtak.
– Sajnálhatja, hogy Gaen nyert. Én magát vittem volna el. – Duan a nőre kacsintott, figyelemre sem méltatva annak nemtetszését.
– Duan mester! Naril mester! … Valaki! … Hallanak engem?
– Ja, a fiú! Mondunk neki valamit?
– A többieknek sem mondtunk, neki sem árt egy kis bizonytalanság.
– Donúd! – szolt Duan hangja a fiú fejében. – Egyelőre végeztünk. Várja meg az értékelést az előtérben! Küldje be a bátyját!
Donúd körül megfordult a világ. Biztosra vette, hogy hibázott és az a legrosszabb az egészben, hogy fogalma sincs miben. Nagy kuszaság volt a fejében.
Miközben kitántorgott a vetítőből, beleütközött Szeridbe, aki kérdően meredt rá.
Szerid jó fél fejjel magasabb volt unokaöccsénél. Robosztus alkata máskor is hangsúlyossá tette a különbséget kettejük között, de most szinte óriásnak tűnt mellette. Nyílt arcát rövid kőrszakáll szegéjezte. Sötét haját is rövidre nyírtan viselte, s így is rakoncátlan tincseit hátrafésülve próbálta kordában tartani. Napbarnított arcából smaragdszínben rikoltottak ki szemei. Hangja öblös hullámokat vetve szelte a levegőt.
– Nem nézel ki valami túl jól – mondta könnyedén, nem hitte, hogy baj lehet.
– Valamit nagyon elszúrtam, Szer. Ne rutinból vezess! – felelte Donúd összetörten.

– Ő a másik nagyokosotok, nem igaz?- kérdezte Gaen.
– Na igen, és nem is az egyetlen. Kezdheti!- fordult most már Szeridhez Duan.
Szerid ugyanazt a programot kapta, mint az elődje. Ő nem töltött időt az első nounakh siklóval. Gyorsan végzett vele és időben észlelte a lopakodó ellenséget. Kecsesen fordította felé a gépét, mikor leszedte. Élvezettel süppedt bele a kényelmes fotelbe és minden aggálya elenyészett, míg elméje szinte egybeforrt a programmal. Nem volt nehéz pálya. Évekkel ezelőtt a kisujjában voltak ezek a klisék. És akkor megvolt a baj. Épp ereszkedni kezdett. A kezét a rakétakioldóra csúsztatta, enyhén megnyomta a kioldót, amikor felfogta, hogy barátságos szállítót készül felrobbantani. Magában rimánkodva eleresztette a kioldót, ami visszazárt és a rakétát érintetlenül hagyta. Szerid felsóhajtott és Donúdra gondolt. Ekkor érezte meg a rázkódást. A találat a háta mögül, fentről érkelezett. A szimuláció félbeszakadt, a szoba kivilágosodott.
– Mi történt, fiam? – csengett Szerid fejében.
– Nem is tudom, uram – kereste a szavakat a fiú. – Ott ellenségnek kellett volna lennie.
– Ezt hogy gondolja?
– A tárgyak elrendezkedése miatt csak így volt értelme.
– Úgy hiszi, hogy direkt lövették ki magukat a bányászok egy adott helyen, hogy így üzenjenek a repülőknek?
– Elég idétlenül hangzik, mester, pedig így tűnt.
– Rendben, küldje be a következőt! Ön várjon az előtérben!
Szerid még sosem érzett ekkora zavarodottságot. Érezte, hogy igaza van, és tudta, hogy nincs. Lehet, hogy Doni is így bukott el?

Az előtér egyre üresebb lett. A vizsgázók nagy része megkönnyebbült elégedettséggel sétált ki a vetítőből. A két fiú csendesen ült egymás mellett. Szeridben, végignézve a csüggedt várakozókon éledezni kezdett a remény.
Kinyílt a vetítő ajtaja és Eyana lépett ki rajta lehorgasztott fejjel. Fiúsra nyírt hajával is sugárzott belőle a nőiesség. A kadétok hétköznapi egyenruhája igen egyszerű szabás szerint készült. Nem sok fiatal alakjához illett, a fő szempontnak a praktikum számított. Eyana mégis elbűvölő látványt nyújtott benne magas termetével, feszülő kebleivel és karcsú derekát hangsúlyozó széles csípőjével. A máskor oly hetyke macska szemei most távolról barnállottak át könnyei ködén. Arca éveket öregedett a pár perc alatt, amit a vetítőben töltött, és mégis megszépült, ahogy lehámlottak róla a mindig kemény vonások. Minden kecsesség eltűnt mozdulataiból, fáradtan roskadt le Szerid mellé a padra. A kecsesség helyét átvette az esetlenség, és ez annyira idegen volt tőle, hogy Szerid legszívesebben átölelte volna bátorításul.
– Te érted ezt? – ült le mellé Eya. Hangja tompa, erőtlen volt. – Majd két éve, hogy utoljára leszedtek a szemetek.
– Tényleg? – Szerid őszinte csodálattal nézett a lányra.
– Tessék?! – nézett vissza rá szórakozottan Eyana.
– Két éve nem lőttek ki?
– Szerid, ez a félévi vizsga. Tudod, hogy hiába az eddigi jó eredmény, ha ezt elszúrod. – Eyana szemében kétségbeesés bujkált. A fiúk még sosem látták ilyennek. Ő, a magabiztos emeletparancsnok most sebezhetőnek és rettentő kicsinek tűnt. Szerid átkarolta a vállát. Eya az övére hajtotta a fejét.
Most már biztosra vette, hogy igaza van.
– Nem lesz baj – suttogta a fülébe.
Mire minden kadét végzett, az előtérben kilenc döbbent tanuló várakozott csupán. Néhányan teljes értetlenséggel bámultak a többiekre, de a többség kezdett rájönni, hogy jó helyen van.
A vetítő ajtaja kitárult. Duan mester beinvitálta a tanulókat. Odabent a vizsgabizottság fogadta őket a terem egyik oldalkamrájában. Ahogy bordó talárjukban a derengő fényben ültek, Donúdnak úgy tetszett, egy titkos társaság készül tagjai közé fogadni őket.
– Hölgyeim es uraim! – kezdett a beszédbe Frigoll. Hangja magasztosan zengett a kis előadóban. Apró termetét kihangsúlyozta finom köpenye gúlája. Ráncos arca mélyén szúrós szemek ültek. – Nem az volt a célunk, hogy összezavarjuk önöket. Olyan képességeket kerestünk, amelyek csak így tesztelhetőek. A feladat megoldhatatlan azok számára, akik a kellő tudással rendelkeznek. Önök mindannyian látják a jeleket, de egyikük sem képes tudatosan irányítani.
Ha emlékeznek még az első éves tanulmányaikra, a bányászok felfedeztek egy stratégiát, amit a nounakhok képtelenek megérteni. Ez a mintázat volt az! Ez az, amit csak kevesen látnak, és még kevesebben tudnak irányítani. A záróvizsgáig az lesz a dolguk, hogy mestereivé váljanak. Fél évük van arra, hogy megtanulják uralni ezt a képességüket. Ne feledjék: önök nem jobbak társaiknál, még ha a feletteseikké is válnak.
Tehát, hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket a főtisztképző osztályban!

Kellemes olvasást!

Reklámok

7 hozzászólás Új írása

  1. Visszajelzés: Élménytár
  2. Jack szerint:

    Woah! I’m really enjoying the template/theme of this site.
    It’s simple, yet effective. A lot of times it’s difficult to get that “perfect balance” between user friendliness and appearance.
    I must say that you’ve done a very good job with this. Also, the blog loads super fast for me on Opera.
    Superb Blog!

    Kedvelés

  3. Jimmy szerint:

    I’ll immediately seize your rss feed as I can not in finding your
    e-mail subscription hyperlink or newsletter service. Do you
    have any? Please allow me realize in order that I may subscribe.
    Thanks.

    Kedvelés

  4. Cassie szerint:

    It’s an amazing post in favor of all the web people; they will take benefit
    from it I am sure. http://notarypod.com/groups/too-busy-try-these-tips-to-streamline-your-car-games/

    Kedvelés

  5. Thanks , I’ve just been searching for information approximately this topic for a while and yours is the best I’ve found
    out till now. However, what in regards to the conclusion?
    Are you positive in regards to the supply? http://www.oabpr.org.br/

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s