Egy lány, akire érdemes odafigyelni

Riport Saáry Lillával

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy fiatal művészpalántát. Nagy örömömre szolgál, hogy megismerhettem, még ha csak virtuálisan is. Kérdéseimre adott válaszai itt találjátok, Napforduló című novelláját máris olvashatjátok a következő bejegyzésben.

Hol tanultál meg ilyen érzékletesen fogalmazni?

Azt csinálom, mint mindenki, aki író akar lenni: sokat írok, sokat olvasok és igyekszem minél több jó tesztolvasóval elolvastatni a műveimet. Stephen Kingtől azt tanultam, hogy az írást nem lehet metódusszerűen tanulni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez – legalábbis az én számomra – nem igaz. Másfél éve elvégeztem egy írókurzust, a Könyvmolyképző Kiadó Ifjúsági Íróiskoláját. Az rengeteget javított a szövegeim minőségén.

Ennek kapcsán kerültem be a Könyvmolyképző Kiadó bétakeresőjébe, a „Világ BÉTÁI egyesüljetek!” nevű facebook-csoportba. Itt az alkotók kölcsönösen olvassák és véleményezik egymás műveit. Fantasztikus hely. Tapasztalatból tudom, hogy ha az ember jó barátainak vagy ismerőseinek küldi el a művét, akkor jó, ha a megkérdezettek 20%-a elolvassa a művet. 15% véleményezi is: többnyire azt mondják, hogy „ez tetszett”, vagy hogy „ez nem tetszett”. Az ilyen mélyreható véleményekből igazán sokat lehet tanulni. Körülbelül 0,5% az, aki ténylegesen, elfogulatlanul kritizálja a művet, így például beszél a nyelvről, a szereplők közötti kapcsolatokról, a leírásokról, a történet ritmusáról. A bétakereső csoport viszont tele van ilyen csodálatos emberekkel, akiknek a véleményének a segítségével rengeteget lehet fejlődni.

Ezeken kívül pedig van egy zseniális magyartanárnőm, aki amellett, hogy felkészít az emelt szintű érettségire, a műveim legelső olvasója. A bétakereső csoport nagyszerű kritikai háttér, a tanárnőm viszont újra és újra megmutatja nekem, hogy mennyire gyönyörű is a magyar nyelv, hogy milyen sokszínű és csodálatos a költészet. Megtanít a műelemzés mélységeire, ezzel pedig rálátást ad a saját írásaimra is. Az ő érdeme az is, hogy tudom használni az irodalmi szakzsargont, úgyhogy ha valakivel esztétikai vitám lenne, akkor mindig magabiztosan tudok érvelni az igazam mellett. Ezen kívül pedig, mióta tudom, hogy mi is az a metafora, metonímia, szinekdoché, gondolatritmus, chiazmus, figura etymologica, már én is egyre magabiztosabban merem őket használni. Prózaverseknél az ilyesmi különösen hasznos lehet.

Mióta írsz?

Igazán aktívan, napi szinten 2009-ben kezdtem foglalkozni az írással, vagyis tizenhárom éves koromban. Kiskamaszként összekevertem a műveim mennyiségét a minőségükel. Úgyhogy szerintem mostanra legalább 1300-1400 oldalt írtam már. Egyébként meséket már egész kicsi korom óta mondok: a szüleimet annak idején rendszeresen szórakoztattam medvékről, nyuszikról, rókákról szóló történetekkel.

Mi, vagy ki motivál?

Én nem bírom ki, hogy a világ csak annyi legyen, amennyit a két szemünkkel látunk. Ha nem írok, depresszióba esem. Két komolyabb, nagyon borús időszakom volt nemrég, amikor fontolgattam az öngyilkosságot. Szinte biztos voltam benne, hogy nem tenném meg, de rossz volt úgy ránézni a fákra, hogy azon gondolkoztam, melyikre tudnám felakasztani magamat. Egyik ilyen időszakban sem írtam.

Az irodalom kaput nyit a hétköznapi valóságon túli világokba. Istenhez is a szavakon, imádságon és mantrákon keresztül vezet az út. Továbbá, kezdetben volt az Ige.

Milyen műfajban alkotsz?

Régi nagy kedvenceim fantasy és a horror. Az utóbbi időben egyre inkább elmozdulok szépirodalmi irányba. A szövegeim egyre költőibbek. Mostanában kezdem felfedezni a prózaverset és a prózavershez hasonló novellákat, és hogy mennyi lehetőség van bennük a számomra. Különben pedig novellákat és regényeket írok, és néha-néha verset. Előbbiekhez, azt hiszem, egyre jobban értek, utóbbiban viszont a „boldog dilettáns” szintjén állok.

Jelentek-e meg munkáid nyomtatott, vagy elektronikus formában?

Benne voltam a 2012-es Prima verba antológiában, illetve egy Weöres Sándor egypercesei ihlette novellagyűjteményben. Elektronikus formában az Amúgy szokta leközölni az írásaimat, illetve mostantól fogva az Uploaded magazin is le fogja hozni a szövegeimet, kezdésképpen éppen a Napfogyatkozást.

Mik a rövid, illetve hosszútávú terveid az írással kapcsolatban?

Folyamatosan indulok irodalmi pályázatokon, és ennek révén igyekszem antológiákba bekerülni. Pillanatnyilag három, középiskolások számára kiírt esszépályázatra is készülök. Ezen kívül a Bizzarium magazin számára írok egy történetet, mert szeretném elérni, hogy náluk is rendszeresen publikálhassak. Remélem, sikerülni fog.

Ami a hosszú távú terveket illeti: a pályázatok révén remélhetőleg nyomtatott antológiákba is bekerülhetek. Aztán kilátásba kerülhet egy saját novelláskötet; ezzel párhuzamosan pedig regényt írok. Ez valódi hosszú távú projekt, legalább két-három éves munka. Viszont a kitartó fáradozások gyümölcse lehet egy kiadott regény, például a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosása révén.

Ha valahol a terveim megvalósítása közben elakadnék, akkor sem hagyom abba az írást. Az irodalom életkedvet és örömet ad.

Lehet-e valahol nyomon követni a munkásságodat (blog, weboldal)?

A már említett netes újságokat mondanám: az Amúgyot és az Uploaded magazint. (Bár ez utóbbi most először fog leközölni, viszont biztosan nem utoljára.) Van egy kicsi blogom is, ahová folyamatosan töltöm fel az elmúlt évek termését és a friss műveimet is. Ez a http://cmuzsa.blog.hu/ A bal oldali sávban vannak a novellák, a bejegyzések között pedig néhány vers és versparódia.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s