Magyar kaland – 5. rész

Idegen utakon

Írta: Violet C. Landers

A nyugati horizonton álltak. A partvidék bámulatos szépségű volt, de Zsolt utolsó mondata elgondolkoztatta őket. Elsőként persze Ella esett kétségbe. Auróra sem erre számított.
– Egyszerű, szerintem induljunk vissza! Nincs még késő! Éjfélig csak elérünk Görögországba.
– Én már az elején sejtettem, hogy nem túl jó ötlet ez az út! – szólalt meg Ella gyomorremegéssel.
– Szóval előttünk egy félsziget, meg a tenger. Mögöttünk meg sziklás hegyek és erdők – ecsetelte Krisztián.
– Igaza van Aurórának, induljunk! – értett egyet a lánnyal Zsolt.
Auróra éppen készült visszavenni a fejére a bukósisakot, amikor az útra pislantott és érzékeiben nem csalatkozott. Percek óta olajszagot érzett. Leguggolt és megnézte a helyzet súlyosságát.
– Nem tudom, hogy elég lesz-e a benzin. Valahol lyuk lett a tankon – árulta el a többieknek. Zsolt azonnal megnézte és legszívesebben egy cifrát káromkodott volna, de annyira mérges és fáradt volt, hogy ehhez sem volt kedve.
– Csináljatok vele valami! – szólt rájuk Ella, miközben azon aggódott, hogy mi lesz velük eljön az este.
A két férfi nekiesett, de eszközök híján belátták, hogy nem tudják megjavítani. És ha megtudnák, sem mennének vele sokra, mert szinte üres volt a tank.
– Ella és Krisztián menjenek el Görögországba, mi pedig utánuk megyünk, amikor kész lesz a motor – ajánlotta Zsolt.
– Én nem akarom itt hagyni Aurórát – félt az elválástól máris Ella.
– Pedig jobb lenne, ha folytatnátok az utat! – lépett Auróra előre és magához ölelte Ellát. – Miattam nem kell aggódnod. Ebben a táskában benne van minden, amire szükségem lehet.
– Zsolt és Ella biztos, hogy most visszaindulnak Görögországba. Auróra és én jobban kiigazodunk a természetben, mint ti! – lépett Auróra és a csöpögő motor mellé Krisztián.
Zsolt, aki eddig olyan bátran viselkedett most megint olyan elárvultnak érezte magát. Egyszerre elindultak a grimaszolások, meg a láthatóan máris elegem van belőled tekintetek.
– Krisztián tehet róla, mert ő ment elől. Azt hittem ismeri az utat. A nagyokos! Egy igazi balfék vagy! – esett neki Zsolt.
– Nekem mondod, mikor megjátszod itt a magadat! Lenézel mindhármunkat. Mitől hiszed magadat olyan tökéletesnek? – vágott vissza Krisztián.
– Menjen Krisz, egyből tisztább lesz a levegő.
– Oh, hogy aztán Aurórával lehess és megfektesd valamelyik bokorban! – féltékenykedett Krisz, mert valahol neki is bejött a lány.
– Ehhez nekem is lenne beleszólásom, úgy hiszem! – ordította Auróra. – Egyikőtök megy! Mivel Krisztiánnal jöttem idáig, ő marad velem. Végülis alattunk lyukadt ki…
– Fiúk, fejezzétek be a harcot! Én nem akarok itt éjszakázni, ha lehetséges! Szóval nekem mindegy melyikőtök jön, csak menjünk már!
Így is lett. A vita eredményeképpen Ella Zsolttal folytatta tovább az utat. Auróra és Krisztián, a rossz motor és a két sporttáska maradt. Addig maradtak persze az út szélén, amíg látták, ahogyan Zsolt és útitársnője el nem tűnt a szemük elöl.
A Nap már vöröslően sütött le rájuk.
– Szerintem két lehetőségünk van. Elindulunk gyalog, amíg egy városba vagy faluba érünk, ahol kérünk segítséget. Esetleg veszünk egy másik motort. Vagy itt maradunk és várjuk a jó szerencsét, hogy valaki pont erre jön és meg tudja javítani a motorunkat.
– Ez az utóbbit valahogy olyannak érzem, mint a lottóhúzást. Vagy bejön, vagy nem. Amondó vagyok, induljunk el. A motort meg hagyjuk hátra!
– Ellophatják – ellenkezett Krisz. – Nem volt túl olcsó.
– Ugyan már! Kinek kellene egy rossz motor? Szerinted mihez kezdenének vele?
– Eladják vasba, vagy használtba vagy mittudomén.
– Ha egy magyar tévedne erre, rajtunk kívül és látná, hogy üres. Még ő is itt hagyná. Ha lenne benne benzin, nem lenne rossz és a kulcsot is benne hagynánk esélyesebb, hogy ellopnák.
– Tehát elhozod a kulcsát?
– Igen. Ez egy remek ötlet! – vágta rá Auróra. – Még akár hasznát is vehetjük. A kulcstartón rajta van a cég logója. Legalább ennyi maradt belőle. Ilyen szart megvenni – dühöngött.
– Akkor induljunk mi is! – döntötte el a férfi.
Krisztián mély levegőt vett, majd felkapta a táskáját és már indult is tovább az úton. Auróra pár lépéssel ugyan lemaradt tőle, de nagyjából együtt haladtak. Negyven perccel később egy terepjáró ugyan elhajtott mellettük, de hiába kiabáltak neki, az meg sem hallotta, csak ment tovább.
– Egyre biztosabb, hogy ránk esteledik! – szólalt meg Auróra csalódottsággal a hangjában. – Fáradt is vagyok. Valahol megállhatnánk és pihenhetnénk.
– Éhes vagyok. Tovább kell mennünk! – erősködött Krisztián.
Az út mentén a hegyoldal után ismét kettévált az út. Egyik felén a hegyvonulat folytatódott, míg a másikon egy erdős rész mentén nyílt egy másik út.
– Honnan tudjuk, hogy melyik a jó út? – torpant meg Auróra.
– Ötven-ötven százalék. Légy merész! Te vagy a nő, meghagyom a választás jogát. Mit szólsz? Hol szeretnéd tölteni ezt a csillagfényes estét? – lovagiasan ironizált Krisztián.
– Legyen az erdő! – vágta rá szemrebbenés nélkül a lány.
– Valamiért tudtam, hogy azt fogod választani – mosolygott a férfi.
– Azért, mert sátoroztam erdőben. Nem vagyok ijedős. Legyen a terv a következő. Te gyűjtesz fát, én meg keresek valami kajának valót.
– Rendben, de maradjunk együtt! – próbált Krisz vigyázni a lányra.
– Akkor egy pillanat! – azzal Auróra letette a sporttáskáját és elővette belőle nyílpisztolyát meg hozzá a nyilakat.
– Miért hoztál ilyet az útra? – lepődött meg útitársa.
– Igazából az út előtt vettem nem sokkal és még nemigen volt időm kipróbálni. Gondoltam az úton pihenek, és talán gyakorolhatok is vele. Igaz célba lövésre gondoltam, nem vadászatra.
– Hát most gyakorolhatsz! – mondta a férfi megelégedően.
Auróra visszavette a sporttáskáját a vállára, majd úgy indultak befelé az erdőnek.
– Szerintem ne menjünk túl messzire az úttól. Ki tudja mekkora ez az erdő! – nézett felfelé Krisz.
– Egyetértek – Auróra ugyancsak az eget kémlelte, majd egy jó húsz perc múlva felfelé emelte a nyílpisztolyát.
– Maradjunk nagyon csendben – suttogta, majd a férfival megálltak minimum öt percre.
Auróra még mindig nézelődött felé, majd egy hirtelen mozdulattal kilőtt egy nyílvesszőt. De az nem talált el mást, csak egy faágat, ami azonnal eltört, a vessző pedig visszahullott.
– A francba! Majdnem! – fújtatott Auróra.
– Mégis mit láttál? – kérdezte Krisz.
– Egy libát, képzeld! Vadliba vagy mi lehetett.
– Errefelé? – nevette el magát a férfi.
– Jaj, nem tökmindegy valami költöző madár volt. De ha azt vesszük ezt neked kéne tudnod! – osztotta ki a férfit.
– Ez igaz, de éppen nem figyeltem, bocsi.
Egy újabb sikertelen próbálkozás után, Krisz már mondta volna neki, hogy inkább adja fel. Végülis két szelet csokoládé talán van a táskájában. Azonban Auróra élvezte az új fegyverének használatát.
– Három a magyar igazság! – derült fel a lány arca, amikor nagyjából egy órányi célozgatás után, nem egy faág és nem is falevél, hanem egy madárféle hullott alá.
– Meghajolok a nagyságod előtt! – és Krisz tényleg meghajolt.
Ezután fát kezdtek gyűjteni és egy órával később már közel az erdő széléhez tábort vertek. Krisz tábortüze nehezen akart ugyan begyulladni, de aztán szépen égett. A férfi aztán lábánál fogva felkötötte a madarat és a tőrjével nekiesett a kopasztás fárasztó és nehézkes műveletéhez. Sosem csinált még ilyet. Igaz a nagybátyjánál egyszer látott hasonlót. Felülről lefelé haladva sorra hullottak alá a tollak. Aztán levágta a szárnyait és a nyakánál is lemetszette.
– Egész jól sikerült! – bizakodott Auróra.
– Az van, hogy a tolltól hatalmas füst és bűz lett volna.
– Na meg persze úgy hogyan ehetnénk meg? Már várom mi lesz legközelebb. Kígyót nyúzunk? – gondolt a tévében látott túlélő műsorokra.
Auróra egy nagyobb faágra húzta a libaféleséget, aztán elkezdték sütni. A tollaktól persze nagy füst és büdös szag keletkezett, de mivel egy lélek annyi sem járt a vidéken, senkit sem zavart.
– Tábortűz, vacsora, csillagfény… mondhatnám, hogy szép esténk van. Mivel dobhatnánk még fel? – bújt Auróra közel a tűzhöz melegedni.
– Egy kis romantikával? – hajolt Krisz közel a tűzhöz és az olyan tökéletes fényben világította meg az arcát.
– Ah, nem arra gondoltam – húzódozott Auróra.
– Akkor, meséljük egymásnak rémtörténeteket! – fonta a férfi karba a kezeit.
– Jaj, micsoda ötlet!
– Mesélj a szexuális kalandjaidról – ajánlotta harmadiknak Krisztián.
– Hallod, ennél még a rémtörténetek is jobbak! – rázta a lány a fejét.
– Nem tudom, hogy volt merszed lelőni ezt a madarat – kezdtek falatozni. – Egy sas, sólyom vagy bármilyen más védett madár is lehetett volna. Akkor mit teszünk? Azoknak a lelövéséért büntetés jár.
– Tudom. Kockáztattam. Nem bánom, mert végülis most mindketten eszünk. És ha az éhhalál kerülgetne az lenne a legutolsó gondolatom, hogy védett-e vagy sem.
– Várj! – kezdett Krisz turkálni a táskájában. – Olyan bolond vagyok, elfelejtettem valamit. Van nálam egy pléd a táskámban. Nem túl nagy, de jó lesz.
– Egy pléd? – lepődött meg a lány.
– Igen és ezt nem azért mondom, hogy most össze kelljen bújnunk…
– De azt fogjuk tenni – fejezte be Auróra a mondatot.
– Miss Gondolatolvasó! Ez nagyon tetszik benned.
– Csak semmi udvarlás – kérte ki Auróra, miközben örült, hogy már nem fáznak a karjai.
Krisztián szorosan mellé ült és egymásra mosolyogtak.
– Köszönöm a vacsorát!
– Köszönöm, hogy nem hagyod, hogy idefagyjak.
Krisztián táskájára hajtották le végül mindketten a fejüket, a pléddel betakarózva pedig elaludtak. Kimerülten pillanatok alatt elszenderedtek.
Reggel hétóra felé Auróra ébredt fel elsőként. Hívta a természet. Krisz mellől óvatosan felkelt és pontosan tízlépésnyire egy bokor mögött eltűnt. Csodálatos érzés töltötte el, míg ott guggolt. Közben magába szívta a természet valódi illatait. Nappal sokkal barátságosabb volt az erdő, mint éjjel. Felhúzta a farmernadrágját és éppen begombolta, amikor megfordulva egy autót pillantott meg az út szélén. Azonnal futásnak eredt.
– Krisz! Krisz! – ismételgette, majd szinte lefagyott, amikor meglátta a férfit, amint feltartott kezekkel áll az autó anyósülés oldali ajtaja felől.
folyt. köv.
#folytatásos regény
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s