Tiszlavicz Mária

Nagy örömömre szolgál, hogy ezen a héten Kocsis Nagy Noémi egy olyan szerzőtársammal készített interjúját közölhetem le, akivel együtt dolgoztunk az Egy őrült történeten, és a folytatását is együtt készítjük.

Fókuszban a szerzőtárs: Tiszlavicz Mária

Ma Tiszlavicz Máriát mutatom be nektek. Nemrég jött a kiadóba és itt jelentette meg az Őrangyalom című könyvét szerzői kiadásban. A Publio hirdetésére és ingyenes könyvkiadási lehetőségére a férje segítségével talált rá. Megtisztelt azzal, hogy a készülő krimijének kéziratát elküldte elolvasásra és megengedte, hogy belejavítsak. Most a saját könyvén kívül az Egy őrült történet című közös kalandregényünkön is dolgozik. Ebben nem csupán egy izgalmas fejezetet írt le, műtős jelenettel, lévén civil foglalkozása orvos, de jelenleg ő szerkeszti a könyvet. A közös munka nagy előnye a több szem többet lát, vagyis ezzel elősegítjük egymás fejlődését hibajavításban, inspirációban, a történet élvezetessé tételében. További, ettől eltérő írói céljairól a riportban beszélt.

 

Mondj magadról pár szót!

Zavarba hoztál, mert nem szeretek magamról beszélni. Inkább hadd ajánljam a kiadó oldalán olvasható bemutatkozásomat: http://publioboox.com/tiszlaviczmaria

Beszélj (leendő) könyveidről!

A már megjelent Őrangyalom! egy romantikus történet csöppnyi krimivel fűszerezve. Los Angelesben játszódik, egy színész fiúról és egy átlagosnak nem igazán mondható lányról szól. Az ötletet egy álmom adta. Amikor nekifogtam megírni körülbelül tíz évvel ezelőtt, először tizenegy oldalt tett ki az egész, aztán az évek során „kicsit” kibővítettem, kiszíneztem – ez a könyv születésének rövid története. Jelenleg egy krimi pihen a fiókban (a számítógépasztalon), ami térben közelebb játszódik Magyarországhoz, és egy sorozat első része lesz. Már kész a borító, lesznek benne illusztrációk, csak a szöveget kell még korrektúrázni. A folytatását pedig már majdnem teljesen megírtam.

 Ossz meg a többiekkel pontosan egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

Marketinget és a könyvkiadással kapcsolatos dolgokat még tanulom, ezért a könyvírásról beszélnék, pontosabban arról, amivel szerintem nagyon sokan találkoztunk már: az alkotói válságról. Én csak így nevezem, amikor ülök a monitor/papír előtt, és nem jönnek a szavak. Ilyenkor bezárom, elteszem, és rá sem nézek pár napig, akár egy hétig. Mást csinálok – belefogok egy új novellába, elolvasok néhány történetet, sétálok, zenét hallgatok, játszok a kislányommal, veszek egy új könyvet, amit mindig is el akartam olvasni – a lényeg, hogy kizárjam a problémát jelentő sorokat a fejemből. Ez segít tiszta lappal folytatni a félbehagyott a művet, mert amikor újra előveszem, szinte kiugrik a monitorról/papírról, mi a hiba, hol kell javítani, és hogyan tovább.

Persze nem vagyunk egyformák, valakinek ez segít, valakinek teljesen más a bevált módszere, de ki kell próbálni sok mindent, hogy adott helyzetben éppen mi válik be.

Mit gondolsz, mitől jó egy könyv?

Ez elég szubjektív kérdés, mert szerintem erre mindenki mást felel. Találkoztam már olyannal, aki letett egy regényt, hogy „micsoda vacak egy történet”, én pedig kifejezetten élveztem. Ez persze fordítva is előfordult. De szerintem nagyon fontos megérinteni az olvasót, hogy tudjon azonosulni a szereplőkkel, a környezettel, a történettel, de a könyv mégis kiragadja őt a megszokott mókuskerékből.

Az egyik barátom szerint egy könyv a megfelelő marketingtől (is) lesz jó. Lehet, hogy ebben van valami, de akadt már a kezembe véletlenül könyv, aminek sehol sem találkoztam a reklámjával, és azóta vadászom a sorozat többi részét.

 Kik a legfontosabb irodalmi hatásaid, a kedvenc íróid?

Agatha Christie és Rejtő Jenő. Nagyon szeretek olvasni, nem csak tőlük. A kortárs, külföldi és magyar írók műveit is figyelem, amelyiket tudom, megveszem, elolvasom. Minden könyv hozzám tesz valamit, amitől jobbnak érzem a készülő írásaimat.

 Van esetleg valami munkamódszered?

Leülök a gép elé, megnyitom a dokumentumot és gépelek. Komolyra fordítva a szót, azon írók körébe tartozom, akik jegyzetet, vázlatot készítenek, böngésznek, kutatnak, utánajárnak dolgoknak. A vázlatokon persze menet közben alakítok, ha a történet úgy kívánja. Általában amikor elkezdek írni, nagy vonalakban látom az egész cselekményt elejétől a végéig. De a mese gyakran magát alakítja, és módosul a végkifejlet is.

Mennyi ideig tartott megírni a könyvet?

Évekig. Főleg, hogy sokszor és sokat pihent a fiókban, mielőtt a kiadóhoz került. De legalább volt ideje megérni.

 

Mennyi időbe telt, mire eldöntötted, hogy nem csak a “fióknak” írsz? Hogy akadtál a Publio-ra?

Az is évekbe telt. Az Őrangyalom! azért is pihent sokat, mert nem akaródzott rászánni magam, hogy felkeressek egy kiadót. Aztán a férjem egyszer megtalálta a Publio hirdetését, miszerint ingyen kiadják a kéziratot. Kicsit noszogatott, gatyába ráztuk a történetet, és így vált könyvé.

Mennyi időt töltesz naponta írással?

Pont eleget, túl sokat, nagyon keveset. Nem tudom megmondani, mert minden nap más. Van, amikor ömlenek a szavak, és megírok egy fejezetet egy ültő helyemben. Aztán van olyan nap is, amikor alkotói válságban vagyok, vagy rajtam kívülálló ok miatt nem jutok a géphez. Ilyenkor jegyzeteket készítek, vagy csak fejben érlelem a történetet.

A borítóhoz a képet magadnak választod ki vagy kérsz hozzá segítséget?

Kell a segítség, és leginkább egy külső szemlélő segítsége, aki objektíven tud tanácsot adni. Szerencsére akadnak körülöttem ilyen emberek.

Honnét meríted a könyveid történeteit? Van-e a történetnek valóság alapja?

A történeteim teljes egészében kitaláltak. Ugyanakkor sosem lehet tudni, honnan bukkan fel egy ihlet: észreveszek valamit az utcán, olvasok egy könyvet, látok valamit a tévében, elcsípek egy párbeszédet – már számos helyről vettem ötletet.

 Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az Egy őrült történetben?

Izgalmas kihívásnak találtam, és úgy véltem, remek alkalom lesz megismerni az írótársakat. Igazam lett, nagyon jó társaság vagyunk. Támogatjuk és inspiráljuk egymást, segítünk, ha kell, kapunk egymástól hideget-meleget – ezek mind a fejlődés eszközei.

Milyen típusú, műfajú könyveket olvasol szívesen? Van olyan, amit íróként is kipróbálnál?

Nagyon szeretem a bűnügyi könyveket, a krimiket, az olyan regényeket, amiben meg kell fejteni valamit. Valamint nő vagyok, imádom a romantikus történeteket! Egy szerelmes regény fő szálait pont a napokban vázoltam fel magamnak, egyszer majd nekifogok és megírom. A másik műfaj, amit nagyon kedvelek olvasni és nézni, az a sci-fi. Ebben szívesen kipróbálnám magam. Kezdetnek már alakul a novelláim a Preyer Hugo pályázatra.

 Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé?

Gondolkodom, hogy mit válaszolhatnék a kérdéseidre, de nem tudok konkrétumot mondani. Mihelyt megtanultam írni és olvasni, a könyvek és az írás, még ha olykor háttérbe is szorultak, az életem részévé váltak.

Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

Ó, hogyne! Több is, akiknek ez úton is köszönöm a munkájukat és a segítségüket! Nagyon kedves, de őszinte barátokra találtam.

 Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád? Megszerkeszted vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?

Inkább hullámokban tör rám, aztán hagyom repülni a képzeletemet, az ujjaim meg olykor nem győzik követni a gondolataimat. De van olyan nap, amikor csak javítgatom az addig leírt sorokat. Változó, hangulattól és a rendelkezésre álló időtől is függ.

 Magam is kisgyermekes anya vagyok, tudom, hogy nem egyszerű összeegyeztetni a családi életet az alkotással. Oszd meg velünk a titkod, neked hogyan sikerül!

Mottóm: az embernek arra van ideje, amire szán magának! Lopok innen is pár percet, onnan is negyed órát. Természetesen a kislányom az első, mert még pici, nagyon igényli a figyelmemet és a társaságomat, ezért elsősorban az alvásidőket használom ki, vagy azokat a perceket, amikor eljátszik egyedül a járókában. A férjem is roppant segítőkész: ha például engem elkap az ihlet, akkor egyedül viszi sétálni a lányunkat. Máskor meg én tologatom egyedül a babakocsit, és gondolatban tökéletesítem, helyre teszem az adott részt.

 Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?

Kinek mit jelent a nehézség? Az alkotói válságról már beszéltem. Másik problémám: amikor össze akarom kötni A eseményt B cselekménnyel, és úgy akadoznak a sorok, mint két rozsdás fogaskerék. Más szóval, amikor tudom, mi történik a hőseimmel, de nem bírom azt szavakba önteni. Na, akkor nagyon tudok szenvedni! De ilyenkor nem adom fel. Mint egy kerékpárosnak a hegymenetben. Ha átküzdöttem magam, megint jön a sima terep, és száguldanak a sorok.

Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben (akár a műfajválasztásban, akár egy szereplő személyiségében)?

Természetesen van, még ha nem is a teljes személyiség köszön vissza. Egy mozdulat, egy reakció, egy mondat, ami megragad engem, és ha tudom, megörökítem a műveimben. Ezeket az apró megnyilvánulásokat talán soha senki sem fogja felismerni, de nekem sokat jelentenek.

 

A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?

Az Őrangyalom! borítóképének kiválasztásában a férjem segített, a többit a kiadó csinálta. A készülő könyvem borítóját pedig grafikussal karöltve készítettük el. Nagyon egyedi lesz!

Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről? Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?

Őszinte leszek, maga a könyvkiadás, mint üzletág, nagyon új nekem. Még kezdő, tanuló vagyok a témában. A magánkiadás pedig adta magát az ingyenes lehetőség miatt.

 

Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

Nem értek egyet a kérdéssel. Szerintem a magánkiadást azok próbálják meg elsősorban, akik nem tudják megfizetni a kisebb-nagyobb kiadókat. Ha alaposan szétnéz az ember, igazi gyöngyszemekre bukkanhatunk a magánkiadások között is, amik helyből kenterbe verik az agyonreklámozott bestsellereket.

E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

Határozottan nyomtatott könyv párti. Szeretem simogatni a borítót, átpörgetni a lapokat olvasás előtt, és igen, én a szagolgatósok táborát bővítem.

 Van fő foglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?

Orvos vagyok, szemész rezidens. Az írás a mindennapok része: kórlapok, zárójelentések, ambuláns lapok, receptek tömkelege nap, mint nap. Talán ezekre gondoltál, talán nem, az orvosi nyelv érthető megfogalmazása miatt azonban külön „kihívást” jelentenek. De jelenleg főállású családanya vagyok.

Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak? Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?

Ha választani kell, akkor művészlélek vagyok, de van gyakorlatias oldalam is. A zene igazán meghatározó dolog az életemben. Iskolás éveim alatt különböző kórusokba jártam (még egyetem mellett is), tizenkét évig zongoráztam, hat évig csellóztam, játszottam zenekarban meg vonósnégyesben, és huszonkét évig néptáncoltam. Zeneszerető családban nőttem fel.

 Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

Amikor megjelent az első könyvem, tágabb rokoni körben rögtön azt kérdezték, mikor volt időm megírni. De örülnek és várják a következőt. A férjem és édesanyám azok, akik mindig mellettem állnak, bátorítanak és segítenek.

 Melyik a kedvenc saját műved?

Nagyon szeretem az Őrangyalomat is, de a kiadás előtt álló krimim is nagyon a szívemhez nőtt. Kedvencnek pedig azt mondanám, amelyiken éppen aktuálisan dolgozom.

 Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyve (i) d kapcsán? Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?

Aki olvasta a könyvemet, már várja a következőt! Persze akadt olyan is, akit nem fogott meg a mű annyira. Fontos nekem a visszajelzés, megerősít abban, amit csinálok. Javaslatot, (negatív) kritikát el is várok az olvasóktól, mert innen tudom, mi az, ami kell vagy tetszik nekik.

 Tervezel még írni? Mik a további terveid?

Természetesen! Tele vannak a füzeteim (és a fejem) hosszabb-rövidebb vázlatokkal, kibontásra váró ötletmorzsákkal.

 Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

Írj sokat, olvass még többet, és ne félj kikérni idegen emberek véleményét!

 Manapság sokan adják ki a könyvüket írói álnév alatt. Te gondolkodtál ilyen művésznéven?

Szeretem a saját nevemet. Sok érvet hallottam már pro és kontra az álnév használatáról. Kitaláltam magamnak egyet, de a főbb műveimet Tiszlavicz Máriaként szeretném kiadni, ez a teljes nevem rövid változata.

Ha visszacsöppennél a múltba, mondjuk a húszas évek New York-jába, hogyan képzelnéd el a saját író kuckódat?

Milyen jó kérdés! Az biztos, hogy akkor is sok könyv venne körül, és óriási íróasztalt szeretnék, meg tágas szobát hatalmas ablakokkal! Imádnám az akkori ruhákat, gyűjteném a kalapokat, és olykor beülnék egy kávézóba írni. A másik, amit kipróbálnék, a tintatartós lúdtollas gyertyafényes korszak. Akkor mindig a szabadban alkotnék, és személyes barátságot kötnék Jane Austennel!

 Ha sikeres és ismert író válna belőled, mi lenne az a dolog, amiről úgy érzed, hogy az elsők között valósítanád meg? Régi álom, terv stb… amit korábban csak elképzeltél.

Nem is tudom. Azt hiszem, amíg lesz olvasó, akit érdekel a hőseim sorsának alakulása, írni fogok továbbra is. Persze tök jó lenne utazgatni, és személyes élményekkel, tapasztalatokkal színesíteni a regényeimet. De ami késik, nem múlik!

 Mivel foglalkozol, amikor épp nem az írás tölti ki az időd?

Rengeteg minden van. Talán itt nem a hétköznapi dolgokra gondolsz, mint a főzés, gyereknevelés, vasalás… Imádok olvasni, szeretek filmeket és sorozatokat nézni. Az is kikapcsol, ha sütit sütök. Sokat sétálunk, ilyenkor élvezem azt, ha csak ülhetek egy padon és a fákat, az embereket nézhetem. Ha elakadok valamivel, vagy nem látom tisztán a dolgokat, ez segít rendet rakni. Sajnos csak akkor tudok hódolni e szenvedélyemnek, ha beköszönt az igazán jó idő.

Mennyire vagy tudatos alkotó? Úgy értem, hogy érzésből írsz, vagy céllal? Esetleg mindkettő?

Érzésből írok, de azért, hogy másokat szórakoztassak. Mégsem akarok egy lenni a sorból, egyedit és újat akarok alkotni.

 Teszel lépéseket a célközönséged meghatározásához?

Mint az egész könyvmarketinges dolgot, ezt is tanulom. Az már lépésnek számít, hogy egyszer felmértem magamnak, melyik korosztály olvas leginkább krimit? Megnéztem, mi a végzettségük, hol dolgoznak, miket szeretnek…

 Mi a legnagyobb dolog szerinted, amit egy író elérhet a huszonegyedik században? Mit vagy miket szeretnél elérni az alkotásod által?

Ez is szubjektív kérdés. Kinek mi a siker? Elsőnek lenni a bestseller listán ebben meg abban az országban. Akárhány nyelvre lefordítani a művet. Hollywood megvegye a megfilmesítési jogokat. Megkapni az irodalmi Nobel-díjat. Híres és meghatározó emberek olvassák a könyvedet. Egyik-másik itt felsorolt cél talán megfordult már mindegyik író fejében, még az én fantáziámat is megpiszkálták. Az biztos, hogy a huszonegyedik századot a közösségi hálók határozzák meg. Azt gondolom, az a legnagyobb siker ezekben az években, ha egy író benne él a köztudatban, vagyis foglalkoznak vele és a műveivel a közösségi portálokon, a könyves blogokon, a médiában.

 

Hogy én mit szeretnék elérni? A fentiek elég vad álmoknak tűnnek. Még megelégszem azzal, hogy szépen lassan bővítem az olvasói körömet, valamint egyre több ember ismeri meg a nevemet és a műveimet.

Tiszlavicz Máriát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Tóth Bettina, Pados Judit, Czene Enikő, Horváth Éva, Ekker Éva, Bogár Erika, Lang Tünde, Barta Dorina, Farkas Péter.

http://publio.hu/hu_HU/fokuszban-a-szerzotars-tiszlavicz-maria

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s