Hauser Tamás

Fókuszban a szerző: Hauser Tamás

 

Megkésve közlöm Kocsis Nagy Noémi riportsorozatának következő részét. Nem ellustálkodtam az időt, hamarosan be is avatlak benneteket a késedelem okába. Most azonban olvassátok az Egy őrült történetünk egyetlen férfialkotójával készült riportot!

Hauser Tamás íróval a közös munkánk, az Egy őrült történet írása kapcsán egy alkotó csoportban és a Publio szerzői csoportban ismerkedtünk meg. Kiadónkban a Végtelen történet című regényét adta ki, melynek borítója egy különös véletlen folytán egy másik szerzőnk által írott könyv borítójának is képe lett. Hogy két szerző a többezres fotókínálatból ugyanazt a képet válassza a saját könyvére érdekes egybeesés. Hogy miért döntött a szerzői kiadás mellett? Mert úgy érezte ismeretlenként így lehet elindulni. Az érzékeny lelkű szerző, akinek sokszor olvastam kis, rövid, facebookon közzétett írásait nagyon elszomorodott egy lehúzó kritika olvasása után és azt mondta, addig nem publikál, ameddig meg nem győződik az ellenkezőjéről. Mármint, hogy mindenkihez elér a mondanivalója vagy annak lényege. Mi, szerzőtársai, akik ismerjük és szeretjük őt kifinomultságáért, tehetségéért inkább arra biztatjuk, ne adja fel írói álmait és folytassa azt az utat, amelyen elindult. Hiszen a negatív kritika is egy vélemény a sok közül és leginkább arra jó, hogy sokkal, de sokkal jobban tegyük azt, amit teszünk, mint eddig bármikor.

  Mondj magadról pár szót!

Egyszerű vidéki családból származom. Dombóváron születtem 1979-ben. Életem első tizennégy évét Sásdon és környékén töltöttem. Imádom azt a tájat, melyhez nagyon mély kötődésem a mai napig töretlen. Első versem 1988-ban írtam, egy magyar órán. Azokban az időkben csak verseket írtam, amik még mindig megvannak eredetiben.

 Mesélj leendő könyveidről!

Több könyv társszerzőjeként is megnyilvánultam: Téli álmok Antológia, Őszi varázs Antológia, Beteg voltam, meggyógyultam és legutóbbi közös munkánkban, kiváló írótársaimmal az Őrült történet című regényben. Teljesen saját könyvem, ami ki is lett adva, mindössze egy van, Végtelen történet címmel. Eredetileg egyáltalán nem könyvnek készült, hanem egy kisebb csoport számára írtam minden nap egy-egy apró történetet azzal a céllal, hogy kiemeljem őket a hétköznapok nehézségei közül. Ez akkor működött. Később aztán a millió darabkából összeraktam egy kisebb könyvet, amit már sokszor átírtam.

 Ossz meg a többiekkel, egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

A tapasztalatom az, ha valamit meg akarsz tenni, akkor tedd meg! Úgy érzed írnod kell? Akkor írj. Ezen kár is gondolkodni. Ha gondolkodnod kell rajta, el se kezdd! Csak azok a dolgok működnek tartósan az életben, amik erősebb külső ráhatás vagy erőltetés nélkül, szinte maguktól történnek. Sok könyvet eladni és ismertté válni legtöbbször lassú és nehéz folyamat, mert az író ír, és nem marketing szakember, de könnyen előfordulhat, ha sikeres akarsz lenni, hogy majdnem mindent magadnak kell intézned.

 Az én plusz kérdésem hozzád, milyenek a Végtelen történet visszajelzései?

Sokáig abban a hitben éltem, hogy az én könyvem mindenki számára felemelő. Szinte kivétel nélkül ragadta magával az embereket. Volt, aki a Facebook-on rajongói oldalt készített és saját bevallása szerint sírva olvasta végig, mert minden leírt szavam szívéig hatolt benne. Szóval úgy kezdtem érezni, hogy megírtam a legjobbat, amit meglehet. De nagyot tévedtem, amire egy olvasói vélemény ébresztett rá. Ahogy elolvastam az újabb véleményt könyvemről, mély döbbenetet éreztem. Arculcsapást. Sokként ért és tudtam, hogy ez nem véletlen. Ezt kellett megtapasztalnom, mert megrekedtem. Mindig vártam az áttörést, hogy majd valaki felfedezi a bennem rejlő erőt és talán vártam volna tovább, ha nem jön ez a pofon. Az illető leírta a saját véleményét, amit én elfogadtam, mert igaza van a maga szemszögéből. Tulajdonképp senki nézőpontját sem lehetne vitatni, mert mindenki a saját szemével látja a világot.

 Hogyan tervezed abbahagyni az írást? Vagy csak a publikálást hagyod abba? Mert aki ír, az nem tud „leszokni” erről a legális drogról – szerintem. Tehát muszáj írnia, főleg úgy, hogyha meggyőződése, hogy az írással jobbá tehető a világ.

Nem írok egy sort sem, amíg egyértelmű választ nem kapok arra, hogy pusztán hamis képek alapján címkéztem írónak magam, vagy tényleg van hozzá tehetségem. Mindig is szerettem írni, de tömegekhez szólni nem egyszerű, mert nem tudsz olyat alkotni, ami mindenkinek tökéletesen megfeleljen. Az én közlendőm, pedig a világnak szól.

Nagyon fiatalon kezdtél írni. Honnan jött az indíttatás, milyen életesemények sodortak az írás felé?

A konkrét életesemény az volt, hogy egy általános iskolai magyarórán idő előtt befejeztem az órai anyagot és unatkoztam. Erre a tanárnő azt mondta, ha unatkozok, akkor írjak verset. Írtam egyet a maradék néhány percben „A tél” címmel.

 Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?

Az első művem az előbb említett vers volt, amit több másik is követett később. Aztán éveken át nem írtam egy sort sem, de mélyen magamban éreztem a késztetést és tudtam, ha én nem írom meg, ami bennem van, akkor sosem lesz megírva. Úgyhogy nagyjából húsz év után leültem és írtam, majd 2012-ben ki lett adva az első saját könyvem.

 Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Elvonulsz a világtól, és teljes csöndre van szükséged, esetleg hallgatsz közben zenét?

Pontosan. Sokszor olyan gyorsan jönnek a gondolataim, hogy képtelen vagyok követni és leírni időben. Bár néha írtam úgy, mikor a munkahelyemen jött az ihlet, akkor a szünetig ismételgettem magamban a sztorit, hogy el ne felejtsem és miután lehetőségem lett rá, azonnal lekörmöltem egy papírdarabra az egészet. A zene fantasztikusan tud segíteni az írásban, viszont nem mindig élek vele. A külvilág kizárása kezdetben nélkülözhetetlen volt számomra.

 Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?

Amikor összekapcsolódok saját bensőmmel, akkor nincs semmi, ami kizökkenthetne. A nehézség főleg akkor van, mikor csak ott ülök és próbálok valamit alkotni, de nem akar menni. Ilyenkor azonnal abbahagyom, mert nincs értelme erőltetni.

 Miből merítesz ihletet?

Egyre inkább a felsőbb énemből, vagyis Isteni önvalómból. Egyszerűbben fogalmazva a lelkem legmélyéről, mert akkor tudom a legtökéletesebbet adni.

 A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az műveidben?

Néha igen.

Mennyire szerkeszted meg a történetet, és mekkora teret engedsz a képzeletednek?

Csak nagyon kis részben szerkesztem meg a történeteket, ez gondolom érződik is az írásaimban. A képzeletem viszont határtalan.

 Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik az írásaidban?

Igen.

Mennyi időt szánsz egy-egy műre?

Sosem szabok időt. Van, amikor percek alatt megvagyok egy verssel, de előfordul az is, hogy soha sem készül el a megkezdett történet vagy cikk.

 Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?

Nincsenek.

 A borítódat te tervezted, vagy szakemberekre bíztad?

Volt egy elképzelésem arról, hogy mit szeretnék és ezt inkább a kiadóra bíztam.

Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

Lenne hova fejlődni, hiszen közös a cél.

Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyvedet?

Mert ismeretlenként ez volt a számomra elérhető lehetőség.

 Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

Azt gondolom, hogy a nagy kiadók nem akarnak kockáztatni, és egy ismeretlen valaki, elég nagy lutri nekik. A már befutott írók meghozzák a biztos pénzt, de a kezdőkkel más a helyzet. Nehéz bekerülni egy ilyen kiadóhoz kezdőként. Az, hogy egy könyv magánkiadásban lett kiadva, még nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Illetve, ha ismert kiadónál jelent meg egy mű, akkor az már biztos, hogy csak jó lehet? Ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Egyrészt azért ne, mert amit az egyik ember jónak tart, azt a másik nem és fordítva. Maradjunk annyiban, hogy mindkét lehetőségnek megvannak az előnyei és hátrányai.

 E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?

Egyik sem és mindkettő.

 Van főfoglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?

Érettségi után két szakmát is megpróbáltam, de idővel otthagytam mindkettőt, mert csak erőltettem azt, amit igazából nem akartam. Valójában sosem értettem azt, minek kéne lennem még azon kívül, hogy boldog.

 Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?

A kettő közül választva, művészlélek.

 Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?

Gyerekként rajzolni is szerettem, de melyik gyerek nem szeret? Akkoriban több mindent kipróbáltam – fafaragás, korongozás, festés. Azóta csak az írás maradt meg.

 Te magad mennyire szeretsz olvasni? Van kedvenc műfajod/íród/könyved?

Sosem szerettem olvasni, bár ez így nem teljesen igaz. Néha elolvasok egy-egy könyvet most is azok közül, amik tudnak adni valami újat. Gyerekként próbálták szüleim megszerettetni velem az olvasást, de egyre távolabb kerültem ettől a szeretettől, mert lassan olvastam és a hosszú, „véget nem érő” leíró részek számomra szenvedéssé fajultak.

 Mely művek voltak rád hatással?

Neale Donald Walsch – Beszélgetések Istennel. Balázs Valéria Anamé – Karmakiller.

 Hogy viszonyul a családod az íráshoz?

Támogatnak, mert úgy érzik jó az, amit csinálok és ez megerősít hitemben. Bár édesanyám szerint a rövidebb lélegzetű műveimben sokkal jobb vagyok. Érdemes megfontolnom a tanácsát, mert imád olvasni és elég jó meglátásai szoktak lenni.

 Melyik a kedvenc saját műved?

Ezen gondolkodnom kéne, de talán az, amelyiket épp írom, mert az az aktuális belső világom tükrözi.

 Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?

Egy következő műnek nálam ritkán van köze az előzőhöz, kivéve, ha folytatásról beszélünk. Nem lehet becsukott szemmel és füllel továbbmenni, mikor az emberek véleményt alkotnak, úgy, hogy csak a pozitívat halljuk meg közülük. Itt is érvényesülnie kell, az elfogadás törvényének, ami persze nem jelent feltétlen egyetértést.

 Tervezel még írni?

Amennyiben lesz rá igény, bármit, ami az embereket segítheti útjukon.

 Mit jelent számodra az írás?

Az írás számomra nem egy életcél, de nagyon jó arra, hogy kifejezzem magam, mert általa képes vagyok emberek életét megváltoztatni. Ezért csinálom. Azért, hogy megmutassam azt, ami a szemnek láthatatlan és csak a szív érzi.

Mi a művészi hitvallásod?

Mindig add önmagad.

 Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

Ha lelkedben érzed, ha szívedben ég, akkor írj, mert fontos a közlendőd!

 Honnan eredeztethető az érzékenységed, és az ezotéria iránti fogékonyságod?

Velem született, sőt még korábbi. Én a kínai asztrológia szerint Jang Tűz vagyok. „Jang Tűz: Hitet és optimizmust adni a környezetednek, illetve megtanítani az embereket a megbocsátás művészetére.”

Örültem, mikor egy évvel ezelőtt Anamé rám nézett és azt mondta: „Te már mindent tudsz.” Akkor találkoztam vele először. Mondott még mást is, amin megdöbbentem és elgondolkoztam. Velem az a baj, hogy hiszek abban, hogy megváltoztathatom a világot. Akár az írásaim által, akár a jelenlétemmel. Azzal, amit adni tudok.

 Tudom, hogy kalandos életed van, és sok országban megfordultál. A személyes élményeid beépíted az írásaidba? Illetve be fogod építeni? Azt is tudom, hogy romantikus alkat vagy, ezért nem gondolkodtál még azon, hogy valami igazán romantikusat írjál?

Először is szeretném neked megköszönni a közös munkánk általi megtapasztalást. Számomra felemelő dolog együtt dolgozni olyan emberrel, aki szívében él. Kérdéseidre válaszolva, annyit tudok elmondani, hogy igen, előfordulnak személyes élményeim írásaimban. Akár álombéliek, akár ébrenlétiek legyenek a velem történtek, de ha illik egy adott munkámba, akkor megírom. A romantika elkerülhetetlen az életben, mert annak velejárója, ezért néhány írásomban azért felbukkan. Kifejezetten, elejétől végéig romantikus történetet szerintem nem tudnék írni.

 Számodra milyen a tökéletes környezet az íráshoz? Kivel író, költő találkoznál szívesen egy kávé/bor/akármi mellett? Ha teljesülne egy kívánságod, mit kívánnál? Vannak-e jegyzeteid, kibontásra, megírásra váró ötleteid?

Szeretem a panorámát, szeretek messzire ellátni, de ez egy külső tényező, amire nem       figyelek íráskor. Olyankor, mikor alkotok, befele figyelek, így a tökéletes környezet számomra mindig ott van, ahol épp vagyok. Bármelyik íróval szívesen találkozok, aki velem is. Hogy mit kívánnék? Sok minden van a világban, amin változtatnék, de mások helyett nem dönthetek, ezért az lenne a kívánságom, hogy találjon vissza tiszta és igaz szívéhez mindenki. Az emberek eltávolodtak egymástól, ahelyett hogy együtt haladnának az úton, egymást segítve. Amíg nem történik tudati változás, amit a szív ereje segíthet életre, addig egymást fogják taposni. Vannak megírásra váró jegyzeteim, több is. Van olyan is, amit már húsz évvel ezelőtt vetettem papírra, egy intenzíven megélt álmom alapján.

 Mivel kapcsolódsz ki? Ide nem ér az írást mondani.

Jó kérdés. Ez változó. A zene, az segíthet, de emellett szeretem nézni a természetet, az állatokat. Szeretem nézni, ahogy mozognak, ahogy léteznek. Ahogy és amikor boldogok. Tehetnék egy felsorolást is, de valójában nincs konkrét külső dolog, ami kikapcsoljon, mert ritkán érzem szükségét. Nincs titok ebben. Egyszerűen csak át kell engedned magadon az életet.

 Régóta tartogatom ezeket a kérdéseket, és mivel Noémi is utalt a dologra, most már fel is merem őket tenni. Miért ezt a borítóképet választottad? Hosszabb fontolgatás után döntöttél vagy egy hirtelen impulzus hatására? Elindított benned valamit az arc vagy netán a szereplődet láttad benne? Esetleg kikérted mások véleményét is?

Volt egy elképzelésem arról, milyen borítót szeretnék a könyvemhez. Valamiféle angyalos képet kerestem, de semmi megfelelőt nem találtam, viszont ráakadtam arra, ami végül minden várakozásom felülmúlta. Az arc, a tekintet, egyszerűen tökéletes volt. A párom véleményét kértem ki, aki osztozott az enyémen.

A könyv fülszövegét olvasva, azt vettem észre, hogy a könyvedben a fantasy, és a spiritualitás van jelen. Mióta érdeklődsz e téma iránt? Hogyan éled meg a mindennapokban a spirituális gondolkodást? Miért vittél be a könyvedben két területet is?

Az utóbbi években sokkal intenzívebben érdeklődöm a téma iránt, de ez nem most alakult ki, csak hosszú évekig nem figyeltem rá. A spiritualitás hatására a hétköznapi életben semmivel sem több vagy kevesebb az, aki vagyok. Egyszerűen csak felismerek olyan dolgokat, amiket korábban nem, és ezáltal más nézőpontból figyelek. A könyvem megírásakor nem tudatosan kevertem a két témát. Egyszerűen csak ráhangolódtam az írásra és a történet elmesélte önmagát, nekem csupán le kellett jegyeznem.

Hauser Tamást kérdezők:

 Kocsis Nagy Noémi, Brátán Erzsébet, Lang Tünde, Saláth Barbara, Egri Zsanna, Karácsony Mária, Marosi Katalin, Bogár Erika, Horváth Éva.

Az eredeti cikket itt találjátok: http://publio.hu/hu_HU/fokuszban-a-szerzo-hauser-tamas

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s