Ráczné Kovács Éva

Fókuszban a szerző: Ráczné Kovács Éva

 

A mai napon Ráczné Kovács Éva tagunkkal készült interjút olvashatjátok, akit különböző irodalmi csoportokból ismerek korábbról.

Rövid, a kiadónkban feltöltött életrajza alapján az írást és a benne lévő szeretetet, amivel dolgozik Istentől jövő adományként tekinti. Most fog harmadik könyve megjelenni nálunk. Könyvei Az alaszkai történet, az Őserdő rabja lettem és a frissen megjelent Álmaim csodái. Ritkán hatódom meg interjú közben, hisz ez már a harmincvalahányadik riport szerzőinkkel itt a Publion belül, de most megtörtént. Ha elolvassátok a válaszait ti is megértitek, hogy miért.

Mesélj a kezdetekről, hogy kezdtél el írni, mikor, milyen indíttatásból? Mondj magadról pár szót!
Mesélj leendő könyveidről! Azokról is mesélhetsz, amik megjelentek és azokról is, amik meg fognak.
Kérlek ossz meg a többiekkel egy marketinggel, könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

A válaszom a kérdéseidre. Pontosan, hogy kezdődött az írás a számomra. Egyszerű ember vagyok, aki az írást a jó Istentől kapta ajándékba közvetlenül a klinikai halálom után. 1993-ban elvesztettem két ikergyermeket,  következő évben klinikai halált haltam. Innentől nem volt megállás a számomra, hiszen megváltozott az egyéniségem és sok mindent szebbnek és jobbnak láttam, mint mások. És persze az útkeresés is benne van, mert mindig vágytam valami szebbre és jobbra. Az írás a mindenem, a lelki táplálékom és nincs olyan nap, hogy ne műveljem ezt a gyönyörű adottságot. Hat éve írok, rengeteg felhalmozott anyag gyűlt össze, ami csiszolásra és kiadásra vár. Hiszen a gondolataimon keresztül bárhová eljuthatok a csillagokba, a tengerhez és olyan helyekre, amit én álmodok meg.

Kicsit rólam. 1961-ben láttam meg a napvilágot egyszerű bányász családban. Sok mindenen keresztül kellett mennem. A szüleim hamar elváltak és én, mint kisgyermek nem tudtam feldolgozni. De volt egy nagymamám, aki óvott minden bajtól. Őneki köszönhettem, hogyha baj ért, akkor fel tudtam állni és nem csüggedtem el.

Hamar férjhez mentem született két gyermekem Zoltán és Noémi. Van két unokám Rómeó és a pici Zolika boldog nagymama, vagyok. Két könyvem jelent meg eddig az Alaszkai történet, ami egy mesekönyv ezt a gyermekeimnek írtam, akik az égben vannak, és nem tudtam nekik mesélni ez az idő kimaradt számomra velük. Valamint az Őserdő rabja lettem című regényem, ami a szeretetről szól, a harmadik könyvemet, nemrégen engedtem útjára a címe Álmaim csodái. Regény, az Őserdő rabja lettem folytatása. És most dolgozom a negyedik könyvemen, aminek a címe Varázslatos történet egy angyalról.

Magamról csak annyit szeretnék mesélni egyszerű ember, vagyok tele álmokkal.

Mit jelent számodra az írás? Hogyan határoznád meg az író fogalmat?

A kérdésedre a válaszom az írás az életem egyfajta önkifejezés, ami nélkül nem lennék csak fél ember. Az író fogalma szerintem egy különc világ ahol elhatárolódnak a szavak és egyesülnek a képzelet világával.

 

Írás közben szoktál hallgatni zenét, vagy inkább csendben tudsz alkotni?

Az írás közben nem szoktam zenét hallgatni, a szavak a zene nélkül is áradnak az ujjaim alatt. Olyan ez, mint mikor tésztát gyúrunk, finomítjuk, szeretgetjük, hogy minél szebb legyen az írás.

Milyen élményeid indítottak el az „írás, alkotás” útján? Mi a célod vele? Ki a célközönség? Sikerül-e szerinted átadnod a mondanivalódat az olvasónak? Ha igen, mit tanácsolsz, hogyan tegyék ezt mások is? Mi lenne szerinted kihívás számodra, és miről írnál legszívesebben? Van az asztalfiókban kiadatatlan, csiszolandó mű?

A kérdéseidre egyszerűek a válaszok. Nekem az írás egy ajándék. Megtaláltam a célszemélyeket, kiknek is írom a könyveimet, hiszen a mindennapokat foglalom szavakba. A jelszavam a szeretet, a béke, a nyugalom, ami manapság veszendőben van. Hogy mit tanácsolok másoknak? Soha nem szabad feladni és járni kell a járható utat. Az élményeimről, tapasztalataimról rengeteg szépet mondhatok el. Családbarát műsor. 2013. október 16-i adás részvevője lehettem. Rengeteg újság felkérés, több riport is, meseolvasás a gyerekeknek, mint Mese doktor. Valamint idősekhez való ellátogatás egy zárt kereten belül. Egyszóval a szeretet adás. Mi más lehetne? Egy alkotó ember dolga. Hiszen nehéz világot élünk. De a könyveimben próbálom feltüntetni a mindennapi csodákat néha mesés formában, amik engem megérintenek, és fogva tartanak. És nem utolsó sorban a szerepvállalás, ami mindig motivál. És ha nem sikerülnek az álmaim, akkor is hagytam valamit az utókornak.

A könyved nem csak gyermekeknek szól, hanem felnőtteknek is. Van ennek egyfajta terápiás célja is?

A könyveim nem csak gyerekeknek szólnak, mert a felnőtt embereknek is szüksége van a lelki táplálékra. Főleg az idős és elesett embereknek. Sajnos tapasztaltam a saját bőrömön, hogy ez mennyire igaz. Sok ember csak a pénzt hajszolja és közben úgy éli le az életét, hogy nem látja meg a körülötte lévő csodákat. Pedig igenis léteznek csodák a reggeli ébredésben, és még sorolhatnám a számtalan szebbnél szebb dolgokat, amit én meglátok. Sokan nem hisznek nekem, olyan érdekes szemekkel, néznek rám vagy kigúnyolnak, de vannak barátaim, akik mindig mosolyt tudnak csalni az arcomra. Nem hagynak elcsüggedni, mert ők is azt érzik, amit én. Az én drága Ildikóm, aki több könyvemben is szerepel. És persze Sándor az ő odaadó párja, aki imádja Ildikót. Irénke a kedves barát és az unokája Kornélia a legnagyobb rajongója a könyveimnek. És hogy van -e terápia hatása a könyveimnek? A válaszom igen kaptam visszajelzést nem is keveset. A marketing és az eladásról annyit még nálam gyerekcipőben jár. Nem tudom, mi lehet az oka, talán nem szeretnek az emberek olvasni. Rajtam nem múlik, írok ezerrel, csak ott van a bizonyos ha.

Milyen módon kapcsolódsz Istenhez? Aktív tagja vagy valamelyik egyháznak, vagy saját személyiségeden keresztül közelítesz hozzá?

A válaszom a kérdésedre a saját személyem által. Hiszen kétszer megmentett a halálból a jó Isten én úgy gondolom, hogy ez elég bizonyíték, hogy élek.

 

Folytatva a kérdések sokaságát, kíváncsivá tesz, hogy mit gondolsz azokról az emberekről, akik hisznek a földönkívüliek létezésében? Ha netán te is osztod a nézetüket, meg tudnál-e győzni? De az is érdekelne, hogy mivel indokolnád meg, ha nem.

A válaszom a következő a földönkívüliekkel kapcsolatos kérdésedhez. Hogy hiszek -e benne minden ember más és másban, hisz így kerek és az egész világ.

 „Miért éppen Alaszka?” Személyes kötődés okán választottad helyszínnek, vagy az arany, az aranyásó szimbólum vagy esetleg más ok miatt?

A válaszom a kérdésedre. Gyermekoromban rengeteget olvastam az alaszkai helyszínek a szívemhez nőttek. A csodálatos tájak, ahogy oda vázolták a szemem elé megragadt bennem. Ez az egyszerű oka van, hogy Alaszkát választottam. És azért is, mert mindig szerettem volna utazni, bejárni a számomra ismeretlen helyszíneket ezért is választottam Alaszkát.

 Egy kis ízelítő az Álmaim Csodái regényemből.

Álmaim csodái, avagy egy hölgy, aki angyallá változik – írta Kovács Éva.

Nem sok idő telt el és a történet újra folytatódik. A szigeten nyár van. A házunk erkélyéről figyelem, hogy kel föl a nap. Lassan bújik ki a felhők mögül s teljesen, ellepi az eget, birtokba veszi, hogy meleget adjon nekünk. Ildikó vagyok, akit az a megtiszteltetés ért, hogy én kezdhettem el mesélni ezt a gyönyörű, az életből merített történetet. Hogy is kezdjem el? Talán, azzal hogy János nekünk ajándékozta a házat, amiben élünk. Meghitt és egyben boldog érzések járnak minket át, hisz nem régen megszületett a kislányunk is, Bernadett. Nevét a nagymamámról kapta, aki sajnos nincs már az élők

sorában. Az őserdő távoli zugában van elrejtve a kétszintes egyedire épített festői ház, melyhez kanyargós és útvesztővel tele a bejáró. De ennek ellenére mi szeretünk itt lakni, mert minden napra újabb, és újabb eseményben lehet részünk. Most is, ahogy figyelek az erkélyről, számtalan dolog zajlik le előttem, csak észre kell vennem és nem elsiklani felette. Hogy még jobb legyen a képi valóság, használom a fantáziámat is, hiszen én erről vagyok híres, saját magam is el tudom varázsolni. Mert úgy érzem kevés, amit látni vélek így belebújok ebbe az érdekes világba, ami elhatárolódik és sokszor kincset ér nekem. Nem tudom megmagyarázni, de valahogy az életem során a kíváncsi természetem mást akart, valami szebbet és jobbat, bár sokszor éreztem tehernek. Az alkotási vágy a türelemmel nem tudott kiegyezni, lett nagy háború, mert a lelkem szétszakadt s az érzések betódultak majd szétáradtak, mint egy láva oly tüzesen. Ez az érdekes világegyetem, amiben élek rakja rám a terheket. A szüntelen körforgás, a mechanizmus csak nehezíti az ittlétem. Majd egyszer megtalálom a helyem, biztosan tudom, de addig kutatok, mint egy aranyásó a földet túrom, hogy enyém: legyen a legeslegnagyobb aranyrög, ami csak a földön létezik.”

 

Köszönöm a lehetőséget.

 

Kovács Évát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Marosi Katalin, Cselőtei Csilla, Bálló Attila, Orsós Anna, Ekker Éva, Varga György, Bogár Erika.

Kocsis Nagy Noémi eredeti cikkét itt olvashatjátok: http://publio.hu/hu_HU/fokuszban-a-szerzo-raczne-kovacs-eva

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s