Nagy Kriszta

Fókuszban a szerző: Nagy Kriszta

Tigris! Tigris! éjszakánk
Erdejében sárga láng,
Mely örök kéz szabta rád
Rettentő szimetriád? William Blake A tigris.

Hogy miért épp e sorokat írom Nagy Kriszta írónkkal készült riport bevezetőjeként? Mert a könyvborítóról, amelyben a novellái találhatóak a tigrisről ez a vers és a bátorság jutott eszembe. A tigris, a harc és az erő szimbóluma, amivé változva legyőzhetjük a félelmeinket. A szerző nemrégiben nekem írott levelében boldogan mesélte, hogy az év gyermekverse és az év meséje 2016-os pályázaton, a tizennyolc év feletti prózaírók kategóriában harmadik helyezést ért el. Ezúton is gratulálok.

  

Mesélj kicsit magadról, hogy kezdtél el írni, milyen indíttatásból?

A betűk világa korán megfogott, mire iskolába mentem, önszorgalomból megtanultam olvasni. Végtelen könyvéhségemet először Benedek Elek meséivel csillapítottam, majd ezt követte minden, amit csak felleltem otthon. Paplan alatt elemlámpával átvirrasztott éjszakák, hihetetlen kalandok voltak a társaim ekkor.

Miután leérettségiztem, megszületett első fiam, és a boldog babázás időszakában újra lett időm nagyon sokat olvasni. Ekkor a Galaktika magazinok, Leslie L. Lawrence, valamint Stephen King könyvei voltak soron, amik közé néha már alattomosan befurakodott egy kis szépirodalom, köszönhetően a polcokon sorakozó „Világirodalom remekei’ sorozatnak, ami akkortájt alapfelszereltsége volt a fényesre politúrozott szekrénysoroknak.

Az első novellám egy pályázatra született. Az IPM mini krimi író pályázatot hirdetett, fogtam egy kölcsön írógépet, és hosszadalmas munkával lepötyögtem rajta első irományomat. Izgatottan vártam az eredményre, hisz az életemet tettem volna rá, hogy remekművet alkottam, azonban nagy sajnálatomra nem sikerült nyernem a művel, valószínűleg csak én éreztem irodalmi Nobel-díj gyanúsnak. A főszerkesztő által roppant vicces, és kedves hangnemben korrektúrázott alkotásom végén azonban volt egy mondat, amit máig sem felejtek: „Ön nagyon jól ír! Írjon sokat!”. Ez akkora bíztatást adott, hogy pár nap alatt megírtam ugyanazon a kölcsön írógépen – felkérésre – egy közel negyven oldalas szerelmes kisregényt. Ismerősök adták kézről-kézre, aztán valahol ottmaradt, és azóta a feledés homályába merült.

Évek múltak, feladatok jöttek, és az írás csak most, sok év után tört be az életembe újra.

Egy újabb gyermek születése hozta ugyanazt a helyzetet, a sok szabadidővel, hogy a fejemben addig kavargó gondolatokat, történeteket – már sokkal könnyebb módon, a számítógép segítségével – „papírra” vessem.  Közel húsz novella született ebben az időszakban, ezek egy részét gyűjtöttem csokorba a Publionál megjelent Tigrisszem című könyvben. A gyűjtemény nagyon színes, mese, horror, életrajzi írás, humor mind-mind megtalálható a történetek valamelyikében.

Ekkor ismét kedvet éreztem, hogy megmérettessem magam. Egy nemzetközi meseíró pályázatra küldtem be először pályamunkát, Panka és a csengettyűmanók című mesémet, ahol tizenkét ország több mint négyszáz nevezője között sikerült az első díjat megnyernem.  Egy másik mesepályázatról szintén az első helyet hoztam el Répce című mesémmel, ami már kifejezetten az adott pályázatra, adott tematikára íródott. Ezek mellett második hely, elismerések színesítik még oklevélgyűjteményemet, mindre nagyon büszke vagyok.

 Miért ezt az álnevet választottad?

A nevet régen, egy akkori kedves ismerősömtől kaptam, teljesen más célra. Kissé titokzatosnak tűnhet, de ennyit árulok el belőle. Nagyon megtetszett már akkor, és amikor írói álnevet akartam választani, nem volt kérdés, hogy ez lesz. Gyönyörű, dallamos, öröm kiejteni.

 Könyved felnőtt irodalom, vagy fiatal felnőttek, „öreg kamaszok” is olvashatják?

Bár több mese is található a novellák között, egyértelműen felnőtteknek íródott. A mesék is inkább felnőttek számára adják azt a kis pluszt, ami ott bujkál a sorok mögé rejtve.

  Miért választottad a szerzői kiadást?

Kizárólag anyagi okokból. A könyvvel nem voltak, és nincsenek is komolyabb terveim, egyszerűen csak szerettem volna egy csokorba összegyűjtve látni az addigi írásaimat a könyvespolcomon. Jó ötletnek tűnt, hogy ezt anyagi ráfordítás nélkül megtehetem. Később kicsit megbántam, hogy így tettem, hisz a könyvben van néhány írás, amit szívesen neveznék egy-egy pályázatra, de sajnos a legtöbb helyen ez kizáró ok. Ha azonban felnézek a könyvespolcra, mégiscsak jó érzés ott látni a „gyermekemet”.

 Ossz meg a többiekkel egy könyvkiadással, marketinggel, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!

Sok tapasztalatom a fentiek terén nincs, marketinggel egyáltalán nem foglalkozom, a könyvemet nem akarom mindenáron eladni. Egy jó tanácsot azonban adnék annak, aki könyv formában szeretné látni a történeteit: – Számolj el tízig, mielőtt belevágsz! Közhelyes, de nagyon fontos. Kiforratlan írásokkal, korrektúra, normális szerkesztés nélkül soha ne adjunk ki a kezünkből könyvet, mert visszavonhatatlan. Mutassuk meg az írásunkat több embernek, és ha szerencsések vagyunk, találunk egy-két olyan barátot, aki elfogulatlanul, ha kell, keményen a szemünkbe mondja, mi a helyzet az irományunkkal. Nekem ez szerencsére sikerült.

Nagyon hirtelen töltöttem fel a kéziratomat, épp egy kampány folyt a kiadónál, amikor rátaláltam erre a lehetőségre, és nem akartam lemaradni.  A tartalommal nincs gondom, a novellák kész voltak, kínosan ügyelek a helyesírásra, a történeteket – mint mindig – több szálon is teszteltem. A formázás viszont csapnivaló, és hiába van rendben a tartalom, ha nem jó érzés ránézni a könyvre.

Nem egy szép látvány a könyvecském, ezt bánom, de ebből tanultam is. Egy könyv sokkal nagyobb felelősség, mint néhány odavetett történet. A könyv szent, és a legtöbb tiszteletet érdemli.

 Honnan jött a könyv ötlete?

Mint korábban már említettem, ezek a kis történetek régóta ott voltak a fejemben, csak arra vártak, hogy legyen időm kiírni őket onnan.

 A meséd elején egy régi mesefilm-sorozatra utalsz, Jamie és a csodalámpa, amit a mai korosztály nem feltétlenül ismer. Sokan a régi meséket istenítik, a maiakat pedig elvetik. Te hogy állsz ezzel? Vannak mai kedvenceid?

Nem válogatok ilyesformán a mesék között, és nem átkozom el a mait, csak mert az most olyan divatos! A nagy régiek közül is van, ami elé nem ültetnék jó szívvel gyereket. Ilyen például a híres Mazsola és Tádé. Öt percig bírom hallgatni Mazsola erőszakos üvöltését. És a maiak közt is sok jó mese van. Nagyon örülök, hogy a kislányom révén megismerhetem a mai „divatos” meséket, amelyek közül sok egész estés mese varázsol el engem is.  Nagy kedvenc az Up, Az öt legenda, és hosszan folytathatnám a sort.

  Spontán ötlet nyomán írtad a mesét, vagy egy konkrét sorozatepizódból kiindulva? Egyáltalán, mennyire köthető a meséd a mesefilmhez? Fanfictionnak tekinthető, avagy nem?

Egyáltalán nem kötődik a történet a fent említett meséhez, csak egy utalás erejéig jelenik meg benne, és ez a történet – a Tigrisszem – ami a gyűjtemény címadója egyben, egyáltalán nem mese, sokkal komolyabb annál, és kifejezetten felnőtteknek szól.

­A magad szórakoztatására írtad, vagy a gyermekednek?

Igazából senkinek. A történet előfurakodik a fejemből, leülök, elkezdem írni, magam sem tudom, sokszor, mi lesz a vége. Furcsa ez, de nálam így működik. Nemegyszer magam is ugyanolyan „katarzist” élek át a végén, mint az olvasó, hisz pont annyira meglep, vagy épp meghat a történet vége.

  Jó mesét nagyon nehéz írni, jól kell ismerni hozzá a célközönség életkori sajátosságait, fejlettségét. Végeztél előtanulmányokat, vagy inkább a kész mesét tesztelted le rajtuk?

Mint írtam, meséim is elsősorban felnőtteknek szóló mesék, de a kislányom is szívesen hallgatja őket.

  A jövőben tervezel újabb mesét, vagy inkább idősebbeknek fogsz írni?

Nem tervezem soha, hogy mit írok. teljesen váratlan időben és helyzetekben bekattan egy történet, és aztán minél előbb igyekszem leírni. Vagy mese lesz, vagy egyéb. Soha nem tudom előre.

 A bevezetőben azt olvasom, hogy van egy átlagos kisfiú, aki éjjel igazi harcossá válik, nekem erről tipikusan a képregény stílus ugrik be Batman, Spiderman, itt mégis könyvről beszélünk. Adott inspirációt bármelyik említett képregény?

Nem, ez teljesen más jellegű történet. Nagyon sokat és sokfélét olvastam, olvasok, a képregények világa viszont eléggé távol áll tőlem.

 Amikor egy átlagos ember éjjel átváltozik szuperhőssé, harcossá, az nekem egyfajta konfliktus megoldó/feloldó technika. Meseterápia során szoktuk alkalmazni, amikor valakinek kevés az önbizalma, vagy bántalmazott, megalázott helyzetbe kerül. Gyakran mi választunk ilyen típusú mesét, képregényt, történetet a kliensnek, ügyfélnek, gyermeknek, de van, amikor saját maga azonosul hasonló figurával, és bogozhatjuk a hátterét a dolognak. Itt is erről van szó? Valaminek a feldolgozásáról, vagy valakinek mankóként szolgál esetleg a könyved?

Ezzel a kérdéssel nagyon jól megfogtad ennek a novellának, a lényegét. A kisfiú valóban saját valós, megélt félelmeit vezeti le az éjszaka, álmában megvívott csatában, majd ott felülkerekedve teszi le végleg a félelmek okozta terhet. Felfoghatjuk ezt egyfajta terápiás oldásnak is. Azért a történet végén van egy kis csavar, amitől az olvasó elbizonytalanodhat, de ez szinte minden novellámra jellemző.

  Miért pont tigris? A tigris a harcost szimbolizálja, vagy volt valami egyéb célod is vele?

Nem volt konkrét célom, de talán valahol belül éreztem ezt a harcos szimbólumot, és emiatt jött.

Szoktál álmodozni? Mennyire éled bele magad mikor írsz a főhős bőrébe?

Álmodozni? Naná, hiszen nőből vagyok! A főhőseimhez való viszonyulás minden írás esetében más és más. Vannak személyes élményekkel teleszőtt írásaim, itt nem kerülhetem el, hogy a főhőssel azonosuljak, hisz magamat írom meg ilyenkor. Amikor azonban tőlem teljesen független szereplőim vannak, kitalált történetek, ilyenkor, mint külső szemlélő figyelem csak őket.

  Szoktál írás közben zenét hallgatni? Ha igen, akkor miket?

Soha. Sőt, amúgy sem nagyon. Kislányom születése előtt öt évig dolgoztam egy kisközösségi rádiónál, mint szerkesztő-műsorvezető, a zenéket is magam válogattam össze az adásokba minden nap. Ez idő alatt minden kedvencemet annyira „ronggyá” hallgattam, hogy azóta sokkal jobban szeretem a csendet, minden helyzetben.

  Gyermekkorodban meséltek-e neked a szüleid vagy nagyszüleid? Ha igen, könyvből, vagy csak úgy, szabadon? Te meséltél-e másoknak?

Igen, anyukám mesélt nekünk, nagyon szerettük például, amikor előkerült a diavetítő! Négy gyermekem van, rengeteget meséltem, mesélek, és bár a fejem tele van történetekkel, szabadon nem nagyon szeretek, és ritkán teszem.

Volt/van a gyerekeidnek beleszólása a meséidbe?

Mivel nem tervezem előre a történeteimet, nem tud, és nincs is ideje beleszólni senkinek. Kislányommal viszont tervezek egy közös munkát, gyönyörűen rajzol, aranyos kis történetei vannak. Ha az erre épülő elképzeléseim valóra válnak, akkor igazi gyerekmesék születnek majd.

  Más műfajba is tervezel belekóstolni?

Könyvem nem egy mesekönyv, de ez eddigre talán már kiderült, hanem egy novellagyűjtemény. Majdnem minden novella más műfajban íródott, úgyhogy kóstolgatom őket egy ideje. Szeretem a könyv sokszínűségét, mindegyik más, mégis mindegyik egy kicsit én vagyok.

Nagy Krisztát kérdezők: Kocsis Nagy Noémi, Marosi Katalin, Guthné Lovasi Tünde, Orsós Anna, Aux Eliza, Kovács Éva, Cselőtei Csilla, Marton Lívia, Lang Tünde.

Kocsis Nagy Noémi eredeti cikke itt olvasható: http://publio.hu/hu_HU/fokuszban-a-szerzo-nagy-kriszta

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s