Újabb novellám a Holnap Magazinban

 

Oort-cloud-no-credit-400x264

A júniusi novellapályázat győzteseként 10 oldal publikálást nyertem a magazin decemberben megjelenő kötetében. A győztes novellát megtalálhatjátok a magazin honlapján itt, vagy a kép alatt. Ha tetszik, ne feledjétek a decemberi antológiát!

űrszonda

OORT TÚRA

‒ Látod, vészmadár, mégiscsak elértük! ‒ Kevin barátságosan hátba veregette Ábelt, aki idegesen felmordult:

‒ Még át kell jutnunk rajta.

‒ Egy ilyen kisméretű szonda könnyedén átsiklik az üstökösmagok között.

Kevin jól tudta, hogy ezzel Ábel is tisztában van, kioktató stílusát csipkelődésnek szánta.

‒ Hogy lehettek ilyen magabiztosak, amikor ismeretlen terepen járunk?

‒ Úgy mondod, mintha te nem lennél tisztában az Oort felhő szerkezetével ‒ intette le munkatársát Kevin. Ábel megcsóválta a fejét.

‒ Sosem vezet jóra az önhittség.

Kevin elnevette magát.

‒ Kivéve, ha rólad van szó.

‒ Rólam? ‒ Ábel őszintén megdöbbent.

‒ Kijelentetted, hogy az általad tervezett szonda kettőezer-negyvenkilenc november kilencedikéig eléri az Oort felhőt.

‒ Kettőezer-negyvenkilenc november kilencedike van.

Ábel visszafogottsága még inkább fűtötte Kevin lelkesedését.

‒ Erről beszélek, öregem! Nagyszerű szondát terveztél, amit a mi nagyszerű mérnökeink építettek meg, és most pontosan ott van, ahol lennie kell.

‒ Tíz perc az egység Oort felhőbe lépéséig ‒ hallatszott a hangosbemondóból.

‒ Az egy örökkévalóság! ‒ Kevin egyik lábáról a másikra állt. ‒ Nem bírom ki a várakozást.

Ábel az óriáskivetítőt leste, amelyen a szonda által küldött képanyag futott.

‒ Igazság szerint már odaért ‒ dünnyögte arra utalva, hogy sok időt vesz igénybe, míg az adás eléri a bázist.

‒ Igen, a szonda már tudja ‒ ölelte át kollégája vállát Kevin. Percekig bámulta Ábellel a kivetítőt, amíg csak türtőztetni tudta magát, aztán elengedte barátját, és izzadt tenyerét a nadrágjába törölte. Ábel a szeme sarkából követte a mozdulatot, halványan elmosolyodott.

‒ Nehogy infarktust kapjál nekem! ‒ mondta.

‒ Úristen! Még több mint öt perc van hátra. Rendeljünk egy univerzumot! ‒ kiáltott fel Kevin.

Az univerzum eredetileg tenger gyümölcse néven futott, de egy alkalommal az egyik szakács, egy átmulatott éjszakát követően összekeverte a hozzávalókat, és valami hihetetlen zagyvaságot sütött ki. Ábel csak ennyit mondott, mikor felnyitotta a pizzásdoboz tetejét: „na, ezen is van minden vacak, akár az univerzumban.” Azóta kivételes alkalmakra ezzel az ízesítéssel rendelik a pizzát.

‒ Egy falatot sem tudnék lenyelni ‒ mondta Ábel.

‒ Igazad van. Ünnepelni nem pizzával kell.

Kevin a konzolhoz hajolt, megnyomott rajta egy gombot, mielőtt a mikrofonba beszélt volna.

‒ Ivonne, kedves! Behűltek már a pezsgők, ugye?

Ivonne hangjában is feszültség bujkált, miközben válaszolt:

‒ Nézzen a kivetítő bal oldala mellé!

Kevin feltekintett. A kivetítőtől nem messze, a dupla szárnyú bejárati ajtóban elegáns, középkorú asszony integetett feléjük. Kitárta az ajtó egyik szárnyát, látni engedve a folyosón várakozó szervizasztalokat.

‒ Csak az ovációra várunk ‒ közölte Ivonne.

‒ Dicséretes ‒ mondta csalódottan Kevin. Ha mindent elrendeznek nélküle, valóban örökkévalóság lesz ez az öt perc.

Rövid hangjelzés után egy szőke, fiatal nő jelent meg Ábel képernyőjén, karján nagyobbacska csecsemőt tartott.

‒ Mi is nézzük a néphálón ‒ szólalt meg izgatottan. ‒ Látványos a közvetítés, de ha hallanád, hogy mennyi sületlenséget hord össze a két műsorvezető!

‒ Szervusz, Lili! ‒ hajolt közelebb Ábelhez Kevin.

‒ Kevin! Hogy van Peggy?

‒ Nagyszerűen, kösz! A héten átjöhetnétek egy privát ünneplésre. Mármint ti ketten. Ábelt csak akkor hozhatod magaddal, ha hajlandó lesz elmosolyodni.

Lili Kevinre nevetett, aztán a férje felé fordult.

‒ Jó, hogy hívtál! ‒ mondta Ábel. ‒ Ez a pasi a fejemen táncol.

A kislány, meghallva apja hangját, abbahagyta az ujjacskái nézegetését, és kinyúlt a férfi felé.

‒ Jó reggelt, csillagom! Ma még meg sem öleltelek ‒ mosolygott Ábel a csöppségre. A kislány mindkét kezét kinyújtotta, egész teste a videofon felé dőlt, de Lili szilárdan tartotta. Ábel újra a nejéhez beszélt: ‒ Miért nem veszed le a hangot? Semmi szükséged a közvetítésre.

‒ Olyan szórakoztatóan ostobák. De nézd, milyen gyönyörű! Mindjárt odaér.

A szonda belépett az Oort felhő üstökösmagjai közé. Az apró egység ellenállás nélkül siklott a fagyott világban. A gyűrű belsejében akadt az útjába az első objektum. Az egész társaság visszafojtott lélegzettel leste, nem hallatszott más, csak a gépek lomha búgása.

A szonda módosított a pályáján, hogy elkerülje az ütközést.

‒ Túl kicsi a szög. ‒ Kevin előrehajolt, a munkaállomása pultjának szélébe kapaszkodott, ujjvégei elfehéredtek.

‒ Magához húzza az üstökösmag ‒ hallatszott máshonnan is.

Az űrjármű röppályája valóban az üstökösmag felé hajolt.

‒ Befogja a gravitációja ‒ szűrte a fogai között Kevin.

‒ Ilyen sebesség mellett, nem ‒ bizonygatta Ábel.

‒ Ha mégis, akkor lesz egy szemünk az Oort felhőben ‒ mondta a Kevin túloldalán álló nő. Kevin elhúzta a száját.

‒ Ezt nevezem pozitív gondolkodásnak.

A kis felfedező elszakította magát a hozzá képest gigászi, több kilométer átmérőjű üstökösmagtól, mielőtt megkezdte volna örökös táncát körülötte. Ahogy elhúzott mellette, Kevin fellélegzett. Magabiztos képpel fordult Ábelhez.

‒ A végén átragad rám a pesszimizmusod.

Ebben a pillanatban megremegett a kép.

‒ Mintha megakadt volna a szonda ‒ vonta össze a szemöldökét Ábel.

‒ Ugyan, miben akadhatott volna el? Csupán zavar az információáradatban.

‒ Szóval ti is láttátok? Nem a népháló hibája? ‒ kérdezte Lili ijedten.

‒ Ne izgulj, Lili! Minden rendben. ‒ Ábel annyi erőt próbált belesűríteni a hangjába, amennyit csak képes volt.

‒ De ha igazad van, akkor… ‒ a nő elhallgatott.

‒ Miről beszél? ‒ kérdezte Kevin.

‒ Csak egy elmélet. És ha igaz, az sem változtat semmin.

‒ Az mindent megváltoztat. ‒ Az asszony szemében rémület ült.

A szonda átfurakodott az Oort felhőn. A bázison összegyűlt tömeg felujjongott. Kitárult a kétszárnyú ajtó, hogy a hoszteszek felszolgálhassák a pezsgőt.

A teremben plafonig ért a jókedv. Az egymás mellett állók összeölelkeztek, a távolabb lévők poharat emeltek egymás felé, nem maradt ki senki az ünneplésből. Kevin megveregette Ábel hátát, aki tétován elmosolyodott. Egy hosztesz poharat nyomott mindkettőjük kezébe, Kevin átölelte a fiatalember vállát, együtt fordultak a másik oldalán álló mérnöknő felé.

Ábel a családját nézte. Lili óvón szorította a megszeppent gyereket.

‒ Nem változtat semmin. Szeretlek! ‒ mondta Ábel.

‒ Nézzék a kivetítőt! ‒ szállt át egy tanácstalan hang a termen. Mindenki felkapta a fejét. Az egység által küldött videó tovább pergett.

‒ Mi az a derengés? ‒ kérdezte valaki.

‒ A Nap ‒ mondta Ábel.

Kevin, akárcsak a legtöbb jelenlévő, megdöbbent.

‒ Az meg hogy lehet? ‒ kérdezte.

‒ Emlékszel, amikor eltérést mértünk az Oort felhő alakjában?

‒ A gyűrű alakját a Nap és a naprendszeren túli anyag együttes tömegének a gravitációja szabja meg. Joggal következtettünk arra, hogy elnyújtott gömb formájú. Ezzel szemben azt találtuk, hogy csonkított ikozaéder alakja van.

‒ Ikoza? ‒ szólt közbe Lili.

‒ Leginkább egy focilabdához tudnám hasonlítani. Erősen emlékeztet a gömbre, de különálló egységekre, lapokra bontható ‒ magyarázta Ábel. Lili bólintott.

‒ Ezt már hallottam, de még most sem tudom elhinni.

Minden szem Ábelre szegeződött.

‒ Modellezni kezdtem, hogy milyen feltételek mellett éri el a mért formát a felhő. A modelljeim egyre kisebbek és kisebbek lettek, míg el nem érték a naprendszer méretét.

‒ Az általunk bevezetett periodikus változó megszüntette az ellentmondást.

‒ Akárcsak Einstein kozmológiai állandója, amivel elérte, hogy az univerzum mozdulatlannak mutassa magát ‒ mondta Ábel.

Kevin megrázta a fejét, mintha a fülébe ment vizet akarná kirázni belőle.

‒ Hogy jön ide Einstein tévedése? ‒ kérdezte.

‒ Mit kapsz, ha kivezeted a változónkat az egyenletekből? ‒ szegezte neki a kérdést Ábel.

‒ Azt, hogy az univerzum az Oort felhőben végződik.

Az értetlen csendben mindenki tisztán hallotta a Kevin oldalán álló hosztesz kérdését:

‒ Mi a helyzet a világegyetem többi részével?

‒ Szimuláció ‒ mondta halkan Ábel.

‒ És a felénk áramló sugárzás? ‒ próbálkozott egy messzebb álló mérnök.

‒ Mérhetetlenül bonyolult technológia.

‒ Egyáltalán nem biztos, hogy az ott a Nap ‒ szólt egy kételkedő.

‒ Gabriel Smith, kérem! ‒ utasította a megfelelő embert a projektvezető.

Gabriel lázasan faggatta a komputerét. Kétségbeesetten a projektvezetőre nézett, majd újra a munkájába merült. Arca hol szürkére, hol vörösre színeződött.

‒ Az ott minden kétséget kizáróan a Nap ‒ mondta végül tekintetével a projektvezetőbe kapaszkodva. ‒ Az egység a kilépési ponttal ellentétes oldalon a naprendszerbe lépett vissza.

‒ Mit jelent az, hogy szimuláció? ‒ visította Ivonne Kevin hangszórójából.

‒ Azt jelenti, hogy szimulált világban élünk ‒ mondta higgadtan Kevin.

‒ Hogy nem is élünk ‒ tromfolt rá egy elsápadt férfi.

Lili és Ábel újra egymást nézték. Az asszony megcsókolta kislányuk homlokát, arcából nyugalom és magabiztosság áradt, amikor megszólalt:

‒ Az sem változtat semmin, Ábel. Szeretlek!

#oortfelhő #scifinovella #nyertespályázat

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s