Fiatal Írók Társasága

sári és tekla

Sári és Tekla, nyugodtan állíthatom, hogy hiánypótló csoportot hozott létre a Facebookon. A csoport neve Fiatal Írók Társasága, soraiba sok lelkes amatőr és profi írót tömörít. Ez egy olyan csoport, ahol minden tag talál segítséget, legyen szó az írói készségek fejlesztéséről vagy akár a kész művek megjelentetéséről. Teklát és Sárát kérdeztem a FIT-tel kapcsolatos tapasztalataikkal és terveikkel kapcsolatban.

  1. Hogy találtatok egymásra?

Sári: A Merengő internetes írói oldalon. Nővérem javaslatára beregisztráltam, és írtam egy Éhezők viadala fanficet. Tekla már korábban írt, szintén az Éhezők viadaláról, bár ő egészen más megközelítésben, de abban mindketten egyet értettünk, hogy a könyv vége kissé hamar ért véget, és ezt szerettük volna kiegészíteni. Megtaláltuk egymást, elkezdtünk kritikákat írni, végül arra jutottunk, hogy segíthetnénk egymásnak, hogyan legyünk jobb írók. Tekla bejelölt Facebookon, és elkezdtünk beszélgetni. Attól fogva minden nap hajnalig nyomkodtuk a laptopot, telefont, beszélgettünk végtelen hosszú időkön át, míg egyszer csak ráébredtünk, hogy ebből igazi barátság lett.

Tekla: Emlékszem, egy szombat éjszaka akadtunk egymásra. Azóta el sem tudunk szakadni egymástól. Hamar rájöttünk, hogy egy hullámhosszon vagyunk és nagyon fontos, hogy azóta már többször találkozunk személyesen is.

  1. Hogyan született meg a csoportalapítás ötlete?

Tekla: Egy sima, mindennapos beszélgetés alkalmával feldobtam az ötletet Sárinak, hogy létrehozhatnánk egy írócsoportot. Már régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy legyen egy közösség, ahol írók fognak össze, de sajnos nagyon kevés az időm. Viszont Sári munkarendje szabadabb így azonnal lecsapott az ötletre és létrejött a Fiatal Írók Társasága.

Sári: Én akkor éppen magánéleti gondokkal küszködtem, és a csoport ötlete új értelmet adott mindennek. Nem haboztam egy percig sem, azonnal megalapítottam, aztán elkezdtük hirdetni más hasonló témájú Facebook csoportokban. Az első belépőink az óta is törzstagok.

  1. Milyen a munkamegosztás köztetek?

Sári: Nincs semmi, amit egymás nélkül tennénk, mindent megbeszélünk. Az a jó, hogy Tekla reál, míg én humán beállítású vagyok, így pont kiegészítjük egymást. Amit én utálok megcsinálni, azt ő szereti, és fordítva, illetve ennek köszönhetően hamar észrevesszük a másik tévedéseit is. Személyesen is remekül tudunk együtt dolgozni; ez általában úgy működik, hogy Tekla felcsapja a laptopját, elkezdjük megvitatni az elképzeléseinket, és ő közben legépeli.

Ha valaki kiposztol valamit, többnyire én látom meg elsőként, és ha a szabályokkal ellentétes tartalmat találok, azonnal törlöm, ám erről mindig szólok Teklának. A versenyeket mindig közösen dolgozzuk ki, amit aztán én hirdetek ki, és általában én olvasom elsőként a beérkezett műveket. Ennek egyszerű oka az, hogy nekem van több szabadidőm.

Tekla: Eleinte szabad volt a tagfelvétel, aztán elharapóztak a csoportban a reklám jellegű posztok. Januárban elmentem egy hétre szabadságra, ahol nem igazán volt netem, így Sári tartotta a frontot. Mikor hazaértem azzal a hírrel fogadott, hogy a régebbi tagok jelezték, hogy tele vagyunk reklámmal és kár lenne elrontani a csoportot ilyen posztokkal. Akkor írtuk át a szabályzatot és szigorítottuk meg. Azóta csak az adminok vehetnek fel új tagot, illetve az aktivitást is figyeljük.

Azért jöttünk létre, hogy a szerzőket összehozzuk és megvitassuk az írásokat, fejlődjünk. Ehhez tartjuk magunkat és bár szigorúbbak a szabályok, mint más csoportokban eddig jól működik. Sári engedékenyebb, ha az asztalra kell csapni, olyankor rám hárul a feladat. Nagyon jól működik a kettőnk kapcsolata, ha valamiben nem egyezünk, akkor is igyekszünk közelíteni az álláspontjainkat.

  1. Mennyi időt, energiát tudtok a FIT-re fordítani?

Tekla: Én sajnos csak este és hétvégéken tudok intenzívebben foglalkozni a csoporttal. Egész nap gép előtt ülök én is, de sajnos nem igazán tudok napközben a FIT-tel törődni, mert lefoglal a munkám. Este viszont felüdülés, hogy beléphetek a mi kis privát világunkba és élhetek a hobbimnak. A legaktívabb egyébként este tíz és éjfél között vagyok.

Sári: Szeptember 1-től új munkahelyem lett, így hétköznap csak kora reggel és 5 óra után érek rá. Azelőtt vendéglátóztam, vagyis bármikor nyomkodhattam a telefont. Most kicsit más lesz, de szerencsére a tagok nagyon kulturáltak, így nem is kell folyton felügyelni őket.

  1. Menyire aktívak a tagok, tetszik-e nektek a társasági élet?

Tekla: Jelenleg 430-an vagyunk. A tagok körülbelül 20%-a nagyon aktív, 20%-a átlagosan, 10%-a kevésbé. A csoport másik feléről elmondható, hogy nem csinálnak semmit. Az inaktív tagokat a belépésüktől számított fél év múlva felszólítjuk a tevékenységre. Amennyiben nem tesznek eleget a felkérésnek, töröljük őket. A célunk, hogy egy tényleg aktívan működő csoport legyünk. Az új jelmondatom „Az éhezők viadala kapcsán kezdtem el újra írni és ezáltal újra élni”. Ez mindent elárul szerintem. Valami olyat kaptam vissza, amiről azt hittem örökre elveszett. De nem is ugyanazt kaptam, hanem valami sokkal-sokkal nagyszerűbbet: Sárit és a FIT-et.

Sári: Az nem kifejezés, hogy tetszik! A lakóhelyemen nagyon kevés ismerősöm van, barátokból meg még kevesebb. A FIT-en keresztül találtam meg a helyem a világban. Nem érzem korainak ezt így kijelenteni, ugyanis már most számos igaz barátra találtam a csoport által, akikkel személyesen is tartjuk a kapcsolatot, nem csak interneten. A csoporttalálkozók mindig jó hangulatban telnek, mintha évek óta összeszokott csapat lennénk, ami rendkívül fura, mert sokan akkor látják egymást életükben először.

  1. Milyen segítségre számíthatnak a tagok tőletek, ill. egymástól?

Tekla: Sokan vagyunk hobbi-írók, akik nem mernek publikálni, mert azt gondolják nem elég jók. Vannak, akik már eljutottak az első kiadott könyvig. Sokan vagyunk sokfélék. Az elsődleges célunk, hogy tagjaink fejlődjenek, és velük együtt mi is. Ennek érdekében negyedévente bajnokságot hirdetünk, a nagy versenyek között pedig kisebb írásgyakorlatokat írunk ki mindannyiunk fejlődése érdekében. Az első bajnokság alkalmával még mi is tapasztalatlanok voltunk, azóta kifejlesztettük a pontozási rendszert, így nem fordulhat elő, hogy az indulók lepontozzák egymást. Bármilyen kihívás fut, a legnagyobb nyeremény a zsűri, a tagok és a versenyzőtársak visszajelzése. Az olvasói visszacsatolások által sokat lehet fejlődni, látja az író, mire kell jobban fókuszáljon, mi az, amit nem képes hitelesen átadni, és javítania kell. Volt, aki kiakadt azon, hogy utolsó lett. De itt nem a helyezést kell nézni, hanem azt, hogy igen, meg meri mutatni a csoportban a szerzeményét, véleményeket gyűjthet és látja, milyen területeken kell fejlődni.

Sári: Én az önálló munkavégzés híve vagyok, és erre igyekszem a tagokat is sarkallni. A versenyen megadjuk a témát és az instrukciókat, hogy mit várunk el, ezek után sokan belekérdeznek, hogy ez így jó lesz? Erre véleményem szerint semmi szükség; az írónak problémákat kell megoldania, mégpedig egyedül, admin segítsége nélkül. Ha már elindult a verseny, és megy a zsűrizés, én mindig maximális gondossággal írom meg a véleményemet mindenkinek. Versenyen kívül természetesen nagyon szívesen segítek annak, aki kéri, és látom rajta, hogy hajlandó a fejlődésre. Ehhez alázatra és tanulékonyságra van szükség, ami hálistennek, a legtöbb tagunkban megvan. Nem is csoda, hisz a csoport elsődleges profilja az önfejlesztés, erre helyeztük a hangsúlyt a kezdetektől fogva.

  1. Vannak-e visszajelzéseitek tőlük?

Sári: Kapunk hideget és meleget egyaránt, de ez nem is lehetne másképp, hiszen egy egész kis birodalmat kell irányítanunk. Nincs olyan berendezkedés, ami mindenkinek egyformán megfelel. A visszajelzések szinte mindig pozitívak, szeretnek minket. Az interneten sokszor vagyunk szigorúak, de aki már személyesen is ismer, az tudja, hogy velünk aztán lehet bulizni. Többen mondták, hogy valami újat adtunk az írói világnak: lehetőséget az összefogásra, és teret az új barátságok megszületésére. Valaki egyszer azt mondta nekem, olyanok vagyunk, mint a tanárok: a vállunkra vettük a sok tanulni vágyó írópalánta oktatását. Az ilyen vélemények mindig nagyon jól esnek.

Tekla: Sári nagyon jól fogalmazott. Volt rá példa, hogy ki kellett tiltani a tagot, mert sértegette a többieket. A művészekre jellemző, hogy nem bírják a korlátokat, így nem mindig azonosulnak a szabályrendszerünkkel. Igyekszünk mindenki igényét figyelembe venni, de ekkor közösséget nehéz úgy irányítani, hogy mindenkinek megfeleljen. A csoportot egy folyóhoz tudnám hasonlítani, aminek igyekszünk a medrét megásni, hogy zavartalanul tudjon előre menni. Néha a folyó kilép a medréből és akkor gátakat kell szabni, de ez egy ilyen méretű közösségnél elkerülhetetlen. Ilyenkor kevésbé vagyunk népszerűek, de senki nem mondta, hogy az admin-élet habos torta.

  1. Volt-e olyan cél, amit már sikerült elérnetek, amit át kellett értékelnetek, vagy ami túl nagyszabásúnak bizonyult?

Tekla: Azt hiszem sikerült felkelteni az írók érdeklődését. Olyan szerzőtársaink bújtak elő a csigaházukból, akik eddig nem mertek. Az egyik tagunk évek óta dolgozik egy regényen és az egyik kihívás alkalmával olyan tapasztalatokat szerzett, amik új dimenzióba helyezték az eddigieket számára. Ez egy egyéni dolog, de engem nagyon boldoggá tett, hogy itt van, kommunikál és fejlődik. Konkrét célkitűzés nem volt, amikor elindultunk, csak annyi, hogy egy aktív csoport tagjai legyünk. Ezt sikerült megvalósítanunk a visszajelzések alapján. Folyamatosan ötletelünk, illetve várjuk a javaslatokat a tagoktól is. Ha a jelenleg futó bajnokság lecseng, akkor a tagok szavazatai alapján fogunk írásgyakorlatot kiírni. Én többnyire azt preferálom, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból és próbáljunk meg olyat is írni, amit eddig nem mertünk. Minden egyes karakter, ami leütünk, fejlődést szolgálja, és ez a fő célja a csoportnak.

Sári: Szilveszter tájékán nagyon elszaporodtak az oldalon a reklámok. Rengeteg tag a saját blogját posztolta, és senki sem foglalkozott a csoportos tevékenységekkel, így aztán gyakorlatilag megszűnt az élet az oldalon. Mivel még sosem vezettünk csoportot, nem tudhattuk, hogy ez a közösség halálát jelenti, de hála istennek, egy nagyon kedves és figyelmes tagunk szólt, hogy intézkedjünk, mert baj lesz. Újév első napján felcsaptuk a laptopot, és megírtunk egy rendeletet Inkvizíció néven, ami magába foglalta, hogy mostantól tilos az önreklám, valamint aki háromszor megszegi a csoport szabályait, azt kirakjuk. Ezeket a rendeleteket mind a mai napig tartjuk, ám aznap más szabályokat is hoztunk, aminek a tagok azonnal hangot adtak és tiltakoztak. Akkor sokan megharagudtak ránk, páran ki is léptek, így hát ezeket visszavontuk. Beláttuk, hogy ez valóban túlzás volt.

Egyszer megpróbáltunk társszerzői munkába fogni, ki is találtuk az alapokat, csak sajnos túl nagy falat volt, így ejtettük a témát. Talán majd egyszer újra elővesszük.

  1. Mi a tapasztalatotok a beküldött írásokkal kapcsolatban?

Sári: Mivel legtöbbünk amatőr író, ráadásul néhányan csak most kezdték el, előfordulnak bukdácsolások. Amikor elindítunk egy versenyt, mindig szkeptikus vagyok, vajon lesz-e olyan, akinek sikerül megütnie a mércét. Tudom, hogy sokszor túl szigorú vagyok, de szerintem ez is az önfejlesztés része: célozd meg a csillagos eget, és ha csak a felét eléred annak, amit akartál, máris többet értél el, mint ha nem is célzol meg semmit. Általában minőségi, értékes írások születnek, ez a csoport szabályzatának köszönhető, ugyanis eleve kitiltottuk a ponyva, pornó, politika, szexuális és etnikai hovatartozás és egyéb tabu témákat, amik csak rontják a színvonalat. Fanficekkel sem foglalkozunk, arra ott a többi írói oldal, itt csak abba fektetünk energiát, ami hasznot hoz az író karrierjének.

Tekla: Eddig minden kihíváson vegyes volt a mezőny. Szerencsére nem sok olyan mű született, aminek meg kellett tagadnunk a nyilvánosságra hozatalát. A mezőnyt én mindig kétféleképpen értékelem: objektíven a pontozási szempontok szerint, és szubjektíven, amikor rangsorolok. Minden kihívás alkalmával születtek emlékezetes művek, jó és kevésbé jó egyaránt. Mindig izgatottan vágok neki az aktuális kihívás írásainak. Szeretem olvasni őket, jó érzés, hogy a tagok milyen sokszínűen tudják hozni az adott kihívást. Akármilyen fáradt vagyok munka után, ha látom a tagok aktivitását és a beküldött írásokat, új töltést kapok, és úgy érzem, nagyon megéri.

  1. Milyen saját célokat tűztetek ki magatok elé akár az irodalommal kapcsolatban, akár egyéb téren?

Tekla: A hétköznapi életemben könyvelőként dolgozom, így sokat foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne a kezdő írókat anyagilag is támogatni. A tagjaink nagy része még nem publikált soha, nem tudja felmérni az írása szintjét és sokan nem is engedhetik meg maguknak a fizetős szolgáltatásokat. Egy egyesület létrehozása lenne a távlati cél, ahol a szervezett versenyeken a nyeremény lektori vélemény, esetleg íróiskola lenne. Ez még egy távolabbi álom, kidolgozatlan a feltételrendszere és a működése, de a mag már a földben van, éppen csírázik, és most jön a gondozás időszaka, hogy a végén egy szép, erős fa nőhessen belőle, árnyékot adva az alatt megpihenőknek.

Egyébként nem tartom magam annyira tehetséges írónak, hogy kiadjanak. Mindennapi emberekről írok mindennapi embereknek. Egy pályázati kiírás nagyon megfogott, be fogom küldeni a novellámat és izgatottan várom majd a visszajelzést.

Sári: Mivel trilógiát írok, nagy feladatom megírni a másik két részt is. Egyelőre az elsőnek szeretnék kiadót találni, ami nem is olyan egyszerű, mint hittem. Egyértelműen az a célom, hogy szépirodalmi író legyek, bár szerelmetes fantasy műfajomat sosem fogom elhagyni. A könyveimet idővel külföldre is ki akarom juttatni, illetve nem tagadnám meg senkitől, hogy filmet forgasson belőlük. Tudom, hogy a céljaim eléggé nagyszabásúak, de mint már fentebb említettem: szeretek nagyot álmodni, mert ha csak a fele megvalósul, már boldog ember vagyok. A többi majd adja magát. A csoport, reményeim szerint örökké élni fog, aztán hogy abból mit hozunk ki, az majd kiderül akkor, amikor már megtörtént.

  1. Összességében elégedettek vagytok-e a társaság működésével?

Sári: Őszintén? Nem. 430 tagunk van, és abból aligha ötvenen aktívak. A versenyekre még kevesebben szoktak írni. Tudom, az ihletet nem lehet kierőszakolni, de én azért örülnék, ha kicsit többen írnának, illetve többen véleményeznének. Sajnos előfordul, hogy a tagok kiteszik az írásaikat (versenyen kívül), és elvárják a segítséget, de ők maguk nem segítenek másoknak. Ettől függetlenül természetesen nagyon szeretem a társaságot, főleg a személyes találkozókat. Ha van valami, amivel meg vagyok elégedve, az a légkör. A tagjaink egytől egyig jó fejek, vidámak és felvillanyoznak. Előfordulnak bunkók, de ha valaki nagyon nem bír viselkedni, illetve sértegeti a többieket, azt kitiltjuk. Nem várunk senkire, hogy megváltozzon, vagy megbánja bűneit – tudjuk, hogy ez nem fog soha megvalósulni.

Tekla: Egyet kell értenem Sárival. Van egy kemény mag, aki a távolság ellenére is aktív, de a nagy többség csak üdülni jön és nem ír semmit. Ezért is van szükség a szabályokra, mert nem lehet megtenni az aktív tagokkal, akik szívüket-lelküket beleteszik az írásba, részt vesznek a kihívásokon, rendszeresen posztolnak, kommentelnek és véleményeznek, hogy az inaktív, „üdülő” tagokat engedjük semmit tenni. Nem tudhatjuk, hogy amíg csendben itt vannak, mit vesznek el a többiektől és használnak fel saját célra. Sajnos tényleg igaz, ha már 15 mű érkezik egy kihívásra az nagyon jó. A tanulásnak pedig egyetlen titka van: írni kell, írni kell és írni kell.

 A FIT a saját weboldalán mutatja be a csoport működését és a tagjait. Ha értékes olvasnivalóra vágytok, csemegézzetek innen:

http://www.fiataliroktarsasaga.blogspot.hu/

Ha kedvet kaptatok a csatlakozásra, a csoportot itt találjátok:

https://www.facebook.com/groups/332537737138565/?ref=ts&fref=ts

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s