Szülői értekezlet

Ahogy én látom díj
Forgatókönyvíró pályázat döntős sztorija.

Ezt a családom kedvence, és a KB8 filmes csapata is kedvelte, mert a novellából írt forgatókönyvem bekerült a döntős alkotások közé, ahol ezt a nagyszerű díjat nyerte.

‒ Szeretettel köszöntöm az értekezleten megjelent szülőket! Örömmel látom, hogy néhány családból az apukák is eljöttek.

Az óvónő végigjáratja tekintetét a négyévesekre tervezett székekben ücsörgő csapaton. Ez a nő profi. A magam részéről díjazom, hogy megállja nevetés nélkül. Szelíd tekintete megtévesztette azokat a szülőket, akik először jöttek el, ők boldog várakozással csüngnek a mosolygós arcon. A teremben elhal a pusmogás.

‒ Látod ‒ súgja felém a férjem ‒, nekem örül, neked meg nem.

‒ Nem szoktak ‒ hagyom rá.

‒ Mert te olyan kis szókimondó vagy ‒ jut el filozófiája magaslataira.

Alig láthatóan elhúzom a szám, és a táskámba nyúlok a telefonomért.

‒ Mit játszol? ­‒ kérdezi gyermeki ártatlansággal az arcán.

‒ Semmit. Lenémítom.

‒ Akkor hogy hallod meg, ha anyád felhív a gyerek miatt?

Az asztalkára teszem a telefont, kettőnk közé.

‒ Nézd csak, világítani fog.

‒ Azta! ‒ suttogja. A második a-t csöppet elhúzza. Elmosolyodom.

Az óvónő töretlen lelkesedéssel folytatja, és beváltja a dicséretre várók vágyait. Beszél a tervbe vett remek programokról és a nagyszerű gyerekagyagról. (Nekem erről édesanyám szabóasztala jut eszembe, ahogy éppen egy hatalmas vég sötétzöld vászon hever rajta. Az asztal egyik végéről a jó méter átmérőjű tekercs átgurul a másikra, az asztal teljes hosszában elnyúlik a kelme, amelybe gyerekek ragadtak a hátuknál fogva. Széttárt karral igyekeznek elszakadni a vászontól, miközben a feltekercselt részben rekedt srácok elfojtott elégedetlenkedéssel jelzik, hogy ők is utálják a bezártságot.)

‒ Hoztam kockás papírt, és van tollam is ‒ jelenti a férjem.

‒ Köszi, de van jegyzetfüzetem ‒ mutatok rá értetlenül az asztalon heverő noteszre.

‒ Csíkos lapon nem lehet jól amőbázni.

‒ Én leszek a karika ‒ derülök fel.

A mellettem lévő széken fejét rázva felhördül egy anyuka, aztán túljátszott érdeklődéssel fordul vissza az óvónő felé. Hátunk mögött halk kuncogás.

‒ Óvodánk büszke arra, hogy őrizzük évszázados hagyományainkat.

‒ Ilyen régi ez az ovi? ‒ csettint a nyelvével elismerően az én kedvesem, az óvónő zavartalanul beszél tovább:

‒ Népi játékokat, népszokásokat elevenítünk fel.

‒ Eltelt tíz perc, és még nem nyitogatják a pénztárcánkat ‒ jegyzi meg a férjem.

‒ Ami késik, nem múlik ‒ súgja előre a hátunk mögött kuporgó apuka. Hosszú lába mögött eltűnni látszik izmos törzse.

‒ Tavaszváró hagyományunk a kiszebáb égetés. Ez úgy zajlik, hogy fogunk egy kiszolgált ciroksöprűt, arcot rajzolunk neki, és a gyerekek az összes rosszat, amitől meg akarnak szabadulni, ráaggatják.

‒ Peti Zsoltikától akar megszabadulni ‒ mondja Peti anyukája csak félig viccesen. Kuncogunk. Akik nem hallották a megjegyzést, irigykedve nézték a jókedvünket.

‒ Persze, nem a tárgyakat akasztjuk a bábúra…

‒ Zsoltika megmenekült ‒ veti közbe az apuka a hátunk mögött.

‒ Azoknak a dolgoknak a nevét, amitől félnek vagy utálnak a gyerekek, lediktálják nekünk. Ilyen a tél, a hideg, a délutáni alvás. Bár ez utóbbi eltüntetéséhez kevés ez a varázslat, a gyerekek minden évben újrapróbálkoznak vele. Ezután az udvaron nagy zajjal elégetjük a kiszebábot és vele együtt a telet és a sok rosszat is.

‒ Nem mondtad, hogy ez woodo ovi ‒ hökken meg a férjem.

‒ Tanuljon valami hasznosat is az a gyerek ‒ felelem.

‒ Jaj, ez terápiának is nagyon jó ‒ kiált fel a mellettem ülő anyuka, akinek az imént nem tetszett, hogy amőbázunk. Az óvónő boldogan kap a nő lelkesedésén, aztán folytatja tovább:

‒ Tavaly elégettük az utolsó rozoga seprűnket. Ha valakinek lenne elfekvőben egy kiselejtezett darab otthon… ‒ emeli fel jóságos kiskutyaszemét.

‒ Kezdődik ‒ szól előre az apuka.

Mivel addig nem haladunk tovább, amíg az ügy meg nem oldódik, egy anyuka a terem túlfeléről megadja magát. Senki többet, harmadszor! Az óvónő hálás arccal lecsap rá. Egy jegyzetpapír az asztalra kerül, jön a következő. A hálás arcon a jóságos kutyaszem marad. Gyanút fogok.

‒ Ha a terem vége felé néznek ‒ mondja ‒, láthatják azt a meseszép játszószőnyeget, amit a legutóbbi szülői alkalmával megbeszéltek alapján az önök által beküldött pénzből vásároltunk. A gyerekeik nagyon szeretik.

‒ Csúnyán cifrázza ‒ mondom.

‒ Beetetés ‒ ért egyet a férjem.

‒ Nyertem ‒ közlöm dallamos hangon, és körberajzolom az amőbámat. ‒ Kezdek.

‒ A következő tervünk az, hogy lecseréljük a csoportszobát az udvarral összekötő ajtót.

‒ Sok sikert! ‒ suttogja Peti anyukája hanyagságot mímelve, de a szemén látszik, hogy ő is tisztában van a helyzettel.

‒ Ahogy önök is látják, ez egy öreg ajtó, igencsak húz be rajta a hideg. Akik a közelében ülnek, érezhetik is. Nem szeretnénk így nekimenni a jövő télnek, de ez költséges beruházás.

‒ Helyben vagyunk ‒ jegyzi meg az apuka a hátunk mögött.

‒ Nekünk nincs erre pénzünk ‒ ijed meg Peti anyukája.

‒ A pénz harmadát ki tudja gazdálkodni az alapítvány, és az önkormányzat ugyanennyivel hozzájárul.

Peti anyukájának lábfeje lassít a tempón, gazdája még hisz a csodákban. Az óvónő azonban előáll a farbával:

‒ A hiányzó egyharmad még így is kiteszi a teljes évei csoportpénzt.

‒ Amit ugye szintén nem kérhetnének ‒ súgja egy hang valahonnan. Az óvónő vagy nem hallja vagy nem akarja hallani. Folytatja:

‒ Megpályáztuk az összeget, de nem nyertünk támogatást. Nem maradt más, ezért fordulok önökhöz. Elvégre az önök gyermekeiről van szó.

‒ Mi kerül egy ajtócserén ilyen sokba? ‒ háborog egy anyuka, a mellette ülő barátnője tanácstalanul tárja szét a kezét.

‒ Ez egy speciális ajtó.

‒ Ez ugyan nem ‒ vet ellen egy jó szemű apuka.

‒ De már csak olyat engedélyeznek ‒ feszeng az óvónő. Megsajnálom, de tudom, hogy erre játszik. Mások is tudják ezt, mégis sokan el is fognak gyengülni.

‒ Magyarul azt várják, hogy ez a huszonhárom család dobja össze a pénzt? ‒ szólal fel egy apuka. Fel is áll, és a hangsúlya nem sok jót ígér.

‒ Tudom, hogy megterheli a pénztárcájukat, de hát a gyerekek… ‒ védekezik az óvónő.

‒ Aki nem tudja kifizetni, annak megelőlegezem, és részletben törleszti ‒ kel a védelmére egy öltönyös szülő. Az óvónő reménykedve pillant szét. Az eminens anyuka mellettem egyetértően mondja:

‒ Ennyit meg kell, hogy érjen a gyerekeink egészsége.

‒ Most az önkormányzat tartja fent az óvodát vagy a szülők? ‒ kiáltja közbe egy anyuka, szája épphogy nem habzik.

‒ Én kifizetném, ha lenne ‒ mondja a mellette ülő nő. Remegő állán látszik, hogy már kiszámolta, honnan kell elvonnia azt az összeget.

‒ Ahogy az apuka javasolta… ‒ próbálkozik az óvónő.

‒ Döntetlen ‒ közli a férjem, és bekeretezi a második amőbát.

‒ Van egy felesleges kockás lapod? ‒ szól előre az apuka a hátunk mögül.  ‒ Ez a vita eltart még egy darabig.

‒ Én sietnék haza. A szomszédasszonyra bíztam Editkét ‒ fordul hátra Editke anyja.

‒ Jó lenne, ha meg tudnánk oldani ezt a problémát ‒ mondja az óvónő, ami azt jelenti, hogy nem halad tovább, amíg konszenzusra nem jutunk.

A férjem elhatározásra jut. Arcán csibészes mosollyal felemeli a kezét.

‒ Igen, apuka! ‒ derül fel az óvónő.

Férjem lassan felemelkedik, miközben végignéz az egybegyűltek rosszat sejtő tekintetén.

‒ A nyílászárók nagyon fontosak ‒ kezd bele a kortes beszédbe. ‒ Tudom, mert az építőiparban dolgozom, ráadásul mi is éppen építkezünk.

Harapni lehet a csendet, a hangulat egyre fagyosabb, de az én kedvesemet nem lehet kizökkenteni.

‒ A mi házunkhoz öt nagy és három kis ablakra, valamint hét ajtóra van szükség. Azt javaslom, vonjuk össze a két projektet.

Az óvónő várakozóan néz, a férjem befejezi a körözés, és lecsap:

‒ A kedves családok egyúttal az én nyílászáróimra is ruházzanak be! A szülői végére elkészítem a kalkulációt. Köszönöm! ‒ Hangyányit meghajol, mielőtt visszaül mellém a székre. Az emberek végre szóhoz jutnak, a terem felbolydul, az ajtóprojekt megbukott. Az óvónő zavartan lapoz a következő napirendi pontra.

‒ Na, mit szólsz? ‒ nevet rám a kedvesem.

Megrántom a vállam.

‒ Lehet, hogy az óvónő ezentúl nem fog egyformán örülni valamennyi apukának.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s