Az, hogy valaki jó vagy rossz társaságba keveredik, a családi háttéren is múlik. Vajon Zsófi elég bölcsességet kapott ahhoz, hogy jól válogassa meg a barátait?
‒ Zsófi vagyok.
‒ Aha ‒ mondta a fiú teljes érdektelenséggel.
‒ Téged hogy hívnak?
A fiú Zsófi arcába nézett, száját elhúzva hunyorgott, mert a Nap bántotta a szemét. Fejcsóválva mondta:
‒ Ennyi erővel bele sem kellett volna szólnom a vitátokba. Pont olyan idegesítő vagy egyedül, mint a lökött fazon társaságában.
‒ Nos? ‒ követelte Zsófi.
‒ Mindent megkapsz, amit akarsz, igaz?
Zsófi némán állt, de tekintete felkeltette a fiú érdeklődését.
‒ Pecás ‒ mondta két sóhaj között.
‒ Az mi?
‒ A nevem. Azt akartad tudni.
‒ Pecás ‒ ízlelgette a lány.
‒ Mondd csak, kiscsaj…
‒ Zsófi.
‒ Zsófi. Tényleg megverted az öccsét?
‒ Nem akarattal volt ‒ vonta meg a vállát. ‒ És amúgy egyidősek vagyunk.
‒ Miért csináltad?
‒ Nincs túl jó hetem.
Pecás várakozásteljesen nézte Zsófit, aki közben mellé telepedett a padra.
‒ Nos? ‒ sürgette most ő a folytatást.
Saláthára olvasott könyvek 